Olyan ordenáré vagyok újabban, hogy már az is csodával határos, hogy a barátaim elviselnek. Mióta a gyerek normálisan alszik, péntek esténként rendre a törzskocsmában kötök ki és testem és erkölcseim rombolásával múlatom az időt azokkal, akiknek elhiszem, hogy jó vagyok így hülyén is.

Anyuka még mindig elég könnyen baszik be egy pohár minőségi + egy viceházmesternyi fos folyóbor kombinációtól, melyet aztán gyorsan tovább lehet rontani még egy-két fröccsel a szarabbik borból és onnan már nincs megállás, meredeken tolatok lefele háttal a lejtőn. Tegnap még a szokásosnál is jobban beütött a cucc, egy sztori közepén a szám teljes űrtartalmát sikerült ráhelyeznem több barátomra, pontosan így bazmeg --->

Hát, ez ott és akkor is igen kényelmetlen volt számomra, de igazán nem számíthattam arra, hogy majd pont akkor mond valaki egy vicceset, amikor tele a pofám fröccsel, így utólag viszont már tényleg több, mint kellemetlen.

A csapos fiú szerint (aki szemtanúja volt ennek is és nyilvánvalóan többrendbeli botrányos viselkedésemnek nem egyszer) még simán az elfogadható határok közt mozgok, mindig ez jut eszembe tegnap óta, amikor beugrik ez a csulázós jelenet. Eszküzé. Tökre nem akartam. Igyekszem úgy felfogni: nem voltam épp nőies, de filmbeillően eredeti pillanat volt, remélem a kedves érintettek is így emlékeznek rá. Engem mindenesetre meglepett amit tettem, de nem ez az egyetlen mostanában, amivel még magamnak is meglepetést okoztam.

Ott van például az is, hogy tegnap este másfél év után újra cigiztem, ami igazából kurvajó volt. Iskolás koromban mindig azt tanultuk, hogy a cigi is drog és ezt most írom csak alá, amikor másfél év kihagyás után az első slukktól olyan orgazmusközeli állapotba kerültem, hogy a kocsma előtt a padon majdnem kész lettem. NAGYON DURVA VOLT! Amikor beleszívtam a cigibe, valami fura érzés indult el a fejem búbjától és ment bennem végig lefelé, mígnem valami olyan ponton állt meg és torlódott fel, amit amúgy azelőtt - és alighanem ezután sem - semmilyen összefüggésbe nem hoztam dohányzással. Nagyon fura volt. Utána még bele-beleszívtam egy-egy cigibe, de nem szeretnék visszaszokni, már így is alkudozom magammal, hogy akkor mostantól csak péntek este, csak ha iszom, csak egy szálat, csak stbstbst. NEM!

Ezen kívül még több, egy rendes harmincas családanyához méltatlan dolgot csináltam és kiborító, hogy a barátaim nem szólnak rám, hogy ne, innentől kezdve tehát a felelősség őket terheli, miattuk vagyok züllött, romlott, gátlástalan.

Egyébként annyira remélem, hogy ez a sokadik kamaszkorom még sokáig tart. Ha egyszer száz éves leszek, úgy fogok emlékezni ezekre az időkre, hogy de kurva mázlista voltam, hogy mindezt 33 évesen, egy 15 hónapos gyerek és egy türelmes pasi mellett megtehettem. És ha ez az időszak ilyen fasza, már most várom, milyen lesz a menopauza és a kapuzárási pánik idején, amikor majd igazán izomból tolom ugyanezt. 60 éves koromig ellavírozgatok ilyen heti egyszeri partiállatkodással valahogy, utána meg már úgyis mindegy, jönnek a vizellettartási nehézségek meg a derékfájás azt úgyse megyek sehova. Addig viszont maximális extázis és rakendroll van ész nélkül.