Amit megígértem, be is tartom, remélem senki nem hitte, hogy viccelek akkor. Havi kiadás nem lett belőle, de kihagyhatatlan, ha már annyi melóm fekszik benne, íme a BKV-zós bunkótabló.
A főszabályt mindig betartottam, csak olyanokat spottoltam, akik láthatóan és egyértelműen észlelték terhességem tényét, meg látványos jelét, a gyereket tartalmazó hasat és ennek észlelése után választották azt, hogy ők üljenek, én álljak.
A minap újságoltam Hónyomi barátnőmnek, hogy már nincs gond a BKV-n, elértem azt a méretet, amikor a BKV utasai ijedten rebbennek szét, ha meglátják a hasamat, de az élet 24 órán belül rácáfolt a gyors hetesen, ahol se a bajszos pasit, se a fiatal anyukakorú csajt (A5) nem zavarta, hogy közibük lóg a terhem. Mögöttük direkt hangosan sajnálkozó nyugdíjas pár harcolt volna kéretlenül is azért, hogy nekem jobb legyen, hiába.
Biztos lesz, aki azt mondja, egy frusztrált picsa vagyok, hogy ennyire lovagolom a témát, leszarom, a bosszankodás mellett azért jól szórakoztam ezzel és ez legalább kompenzál valamelyest a sok szopásért, amiről megannyi kismama szintén beszámol(t) az ismeretségemben az elmúlt időkben.
A1: az egyik kedvenc, Kelenföld városközponttól volt képes a Blaháig alvást szimulálni, néha óvatosan kisandított a szeme sarkából a kis hamis, végül egyszerre szálltunk le és a megállóban gratuláltam neki
A3: őt azért utáltam, mert egy kibaszottul tökig tömött 47-es villamoson volt képes átmászni az embereken a 8 szatyrával azért, hogy leüljön és hogy aztán 2 megálló múlva ugyanezt visszafelé is megcsinálj és leszálljon, odafelé én voltam az utolsó, visszafelé az első, akin végig kellett mennie
B6: a napszemcsis fiú nem azért volt igazán paraszt, mert elfelejtett felállni, hanem mert amikor elengedtem valakit a hátam mögött, összeért a cipőnk, hangosan cammogni kezdett nemtetszését kifejezendő, az anyukáját innen is üdvözlöm
C5: a szürke dzsekis színészkirály a 173E busz végében, aki felszálláskor megnézett magának és mindaddig elgyötört arccal, nyögve (!) simogatta a jobb térdét, hogy jaj de fáj, amíg a vele szemben ülő nő le nem szállt, én meg le nem ültem, onnantól megszűntek a panaszai, innen kívánok jó egészséget bazmeg
C7: aki minden paraszt legparasztabbika, az unszimpatikus szemüveges banya, aki az Astorián a tök üres 49-es megállójában azért nyomott arrébb felszálláskor az ajtóból, hogy biztosan ő szálljon fel előbb és legyen helye, akkor is, ha 3-nál többen nem szálltunk fel a kocsiba, erre mit is mondhatnék?
Nincs tanulság.
A fenti szereplők nem kitaláltak, a valósággal való egyezés semmiképpen nem a véletlen műve, ezek valódi bunkók.
