Két jó ok, amiért ha egyszer innen elköltözünk, utána soha többé nem költözöm panelbe:
1. Felújítanak, felújítanak, valahol hallótávolságon belül, de ha lehet a lépcsőházunkban felújítanak bazmeg mindig, mindig. Vésik, fúrják ezt a kibaszott panelt, ami nem idegesítene, ha nem folyton azon izgulnék, hogy a gyerek napközbeni alvására vajon abbahagyják-e. Nem mindig. Van, hogy pont akkor kezdik el.
2. Akusztika. Gyanútlanul elmész pisilni és az isten tudja hanyadik szomszéd vécéjéből a szellőzőkön át ezt kell végighallgatnod: "mikor fogod már magad után eltakarítani a szart, már megint szaros a vécé bazmeg, én nem szarok ilyet, Te szarsz ilyet, nehezedre esne használni a vécékefét, feszt itt találom az utánad maradt szart a vécécsészében".
Idillikus álmaimban egy világvégi erdő közepén élek, ahol ezer kilométerekre nem lakik senki más, csak a szeretteim, én, meg az erdő állatai. (és Christian Bale persze)
