Próbálok úgy visszatérni, mintha mi sem történt volna, de ha valaki le akar baszni a hallgatásért, az jogos.

Aki azt mondja, hogy a terhesség egy könnyű, vidám lejtmenet, az vagy még nem volt terhes, vagy sose lesz az, vagy hazudik mint a vízfolyás.Ez kérem nagyon is kemény meló!

De ne szaladjunk ennyire előre. Apa a harmadik próbálkozás idején akkora gólt lőtt áprilisban, hogy az iksz majdnem kilógott a tesztről, anya pedig hopplá, megesett. Tu-da-tos ter-ve-zés, nem a jóisten intézi, mikor jöjjön, elnézést, ha valaki érzéseit sértem és nem is a baba találja ki mikor akar jönni (ez közkedvelt magyarázat, de kicsit túl romantikus), hanem a modern technika apró vívmányait (hőmérő, tesztek) kell bevetni, meghatározni mikor a nyerő, akkor dugni és akkor abból gyerek lesz. De erről vitatkozhatunk.

A terhességem második és harmadik hónapja a gyerek érkezését jelentő öröm mellett kész szenvedés volt. Étvágytalanság, egész napos álmosság, minimális életerő, minden büdös, semmi se kell, mindenki hagyjon. Közben bent megy a buli, a gyerek nő mint a gomba, én női nyavalyákkal küzdök és a nagykönyvek szerint már energikusnak, pörgősnek, kívánósnak kéne lennem, de a normáknak ezúttal se bírok megfelelni, itt még a 14. héten is ugyanaz a műsor mint eddig. Ha végig ilyen kurvasok lesz a gyomorsavam akkor nem lesz se krémes zabálás tucatszám, se tízgombócos fagyi, se gonosz plusz kilók (az első trimeszterben 4 kilót fogytam ezt kapjátok ki), hanem a kedvenc desszertem ezután is a Rennie marad és kussolva fintorgok minden falat után vagy helyett.

A sok nyafogás közben pedig imádom benn a gyáreket, aki vagy fiú vagy lány, még vagy egy hónap, mire megtudjuk, nincs ideiglenes beceneve, nincs fantázianeve és kiváltképp nem hívjuk pocaklakónak. A kölyök ilyen nonkonform kis lényecske, kedvelem, növesztem, átrendezte a belső részeimet, a gyomromat feltolta a mellem alá és egy szelet kenyértől kidagad az egész, ez új. A melleim növekedése nem új. Egy héttel a fogantatás után (nem viccelek, egy héttel) elkezdett fájni és nőni. A  korábban nagynak és helyesnek gondolt cicijeim mára két jókora tejcsárda és most vettek lendületet egy újabb méretváltozáshoz. A terhesség mindazonáltal egy csodás folyamat, mindig lehet várni újabb fejleményekre, egy vizsgálat, ultrahang, védőnő, elújságolni, érezni, ahogy teret követel magának a potyautas, végre nem elaludni hazaérés után és megírni itt.

A gyerek várhatóan karácsony és szilveszter között érkezik, idén nem is kérek más kariajit. Mi pedig nagyon várjuk, szeretjük és ha megérkezik, majd meglátja, tök jó fej szülők leszünk.

Most pedig hirtelen nagyon sok mesélnivalóm lett, csak tudjam utolérni magam.