Eddig csak arra nem tudtam rájönni, hogy hol szálltam le pontosan az éjszakairól a Corvinnál, most rájöttem, hogy tulajdonképp azt sem tudom, hol szálltam fel rá. Meg arra sem, hogy egyáltalán melyikre. A sétára a Körúton igen. Cikázva követtem a képzeletbeli ökörhugyozást. Tévedtem a múltkor, talán mégis megy még néha a gátlástalankodva szórakozás. Tudod, mikor nem érdekel ki látja, hogy vonaglasz a táncparketten. Olyankor úgy tűnik mindenki egyformán olyan. Vonaglik. Hülye, részeg. Össze-vissza beszél. Az egy négyzetméterre jutó keresztbeálló szemek száma: sok.
A másnap méltó büntetés volt ezért a hőbörgésért. Ne akarjátok tudni.
Nem is biztos, hogy felszálltam egyáltalán bármilyen buszra. A Tandem és a Baross utca közt filmszakadás. Szígyen gyalázat.
