Az a különbség kettőnk közt, hogy amikor kijövök sokadszorra is, most éppen ma délután a vizsgálóból és azt mondom, "jóvan, semmi, kutya bajom", akkor annak Ő szélesen mosolyogva felhőtlenül örül, én meg csak simán tudomásulveszem a diagnózist. Nincs baj, most, még. Valahogy nem örülök, csak elfogadok. Mintha folyton azt érezném, azzal a hülye gondolattal élek együtt, hogy úgyis minden csak idő kérdése. Ezzel a hozzáállással bizonyos tanítások és elméletek szerint tényleg be is következik. De most egy kicsit megint leszarom, hogy mikor.
2008.06.25. 23:32
7 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://zora.blog.hu/api/trackback/id/tr444751269
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
lissza 2008.06.26. 05:35:22
Ugye, hogy ugye? :) - jaj, de jó ezt írni! :D
(Csak megnyugtatásként: mindenki meghal egyszer. :) )
zora 2008.06.26. 07:09:18
köszi Lissza, mindig így legyen igazad, ahogy az előző alatt megjósoltad!:)
Ruby-T 2008.06.26. 09:06:46
Nalátodlátod. És tényleg dolgozz a hozzálláson, az is van olyan fontos, mint az 500 faktoros naptej :)
Ismeretlen_1396 2008.06.26. 09:46:12
:) Itt is örülök.
A hozzáállás tényleg fontos, én pl allergiás vagyok születésem óta, de dulván, viszont kb. 5 éve nem szedek gyógyszert és majdnem teljesen tünetmentes vagyok, mert "Én nem vagyok allergiás" - eddig bejött, de mondjuk sokat is mantrázom :)
hol-vagy · www.holvagy.blog.hu 2008.07.02. 13:17:41
azért a megjelenése kockázatát tudod csökkenteni.
s 2008.07.08. 22:13:13
szia!
nemrég olvastam ezt a cikket, nem állítom, hogy minden kétséget kizáróan releváns a forrás (sőt), de azért szeretném a figyelmedbe ajánlani, hogy van ilyen nézőpont is, hátha :)
http://www.nlcafe.hu/eletmod/20080707/napozzunk_a_melanoma_ellen/
Ismeretlen_13563 2008.07.08. 22:51:56
hát nemtom, 8,5-ös UV-sugárzás mellett én mindenk napozónak sok szerencsét kívánok, én meg maradok az árnyékban, naptejjel bevakolva. mindenki higgyen amiben akar, én nem hiszem hogy a rajtam lévő rengeteg anyajegynek hiányzik a direkt napsütés.
megnézem én hány ex-melanomásnak van kedve a napra menni. nekünk azt tanítják, hogy a bőr nem felejt. egyetlen régi leégést sem. innentől kezdve ha van valami, amit örökre szeretnél elkerülni, az a leégés. azt meg a napon lehet, ergo ha nem muszáj nem megyek napra. finomítva: nem napozom direkt.
ez a cikk nem nekem vagy a magamfajtának szól, de persze mindenki másban hisz. én nem vagyok orvos, de laikusként is azt gondolom, hogy a festékes anyajegyeknek nem hiányzik ez a tűző napsugár, ami mostanában jellemző. aztán mindenki döntsön saját belátása szerint:)