Ami a múlt hétből kimaradt. Valahol szerda magasságában totális idegösszeomlás, az idióta kolléga prototípusa úgy kihozott a sodromból, hogy megint elborította az agyamat a köd és habzó szájjal cseréltem eszmét vele a baromságairól. A végtagremegés és a sírógörcs után a munka végeztével feltéptem a patikaajtót és kértem valami receptnélkülit, távoztam a macskagyökérrel és másnaptól felkészültem mentem. Két napig szedtem a nyugibogyót, kábé úgy lementem alfába, mint annak idején a Remotivtól, az idióta kollégára szeretettel néztem, most puszipajtások vagyunk megint, pedig legfeljebb azért hordom magammal a táskámban a macskagyökeret, mert olyan klasszul cseng a drazsé az üvegben, placebo, faszság. Valójában szerintem tök más bajom volt, PMS, csak a poszt fajtából, meg minden más dolgon törtem a fejem, többek közt azon is, hogy természetesen nem az idióta kolléga prototípusát kéne normálisra cserélni, mert egy (igény szerint: több) hülyének mindenhol kell lennie, hanem a helyen kéne kicserélni, ahol történnek a dolgok napi 8 órában. Az ezen való elmélkedésen már túl vagyok, ennél már többre is futotta, lassan, megfontoltan hátrálok ki onnan, ahol szerintem már egyre kevesebb a keresnivalóm.

Ami a bordélyt illeti, végülis semmi különös. Csak mert a múltkor egy fél méteres szőke hajszálat húztam ki az ágyból, ámbár mindketten rövidhajúak vagyunk és cseppet sem szőkék, még tényleg nincs okom gyanakodásra, vagy az, hogy a Gitározós feljön ide állást keresni a neten és ha felhívom épp zuhanyzik a délután közepén, ez még nem gyanús. De ha már firtattam ezeket a furcsaságokat, bevallotta, hogy ő itt a madám miszter és délutánonként titokban üzleti tevékenységet folytat az albérletben, bánja a fene. Elmondása alapján ő csak amolyan logisztikai manager itt, de különben se lehet egy szavam se, mert engem meg rendszeresen látogat a képzeletbeli szeretőm, a Laci, úgyhogy 1:1.

Az utóbbi hetek egyik legkedvesebb elfoglatsága a keresztnevek közötti válogatás, amit olyan elánnal tudunk néha végezni, mintha legalábbis útban lenne a legkisebb gitáros, pedig nincs. Minduntalan zsákutcába futunk, de legalább létezik konszenzus, a helyzet jelen állása szerint a gyerekünket Hümbinek hívják majd, mert ez mindkettőnknek tetszik. Mondjuk lehet, hogy már a bölcsiben is basztatnák érte, úgyhogy testi-lelki épsége védelmében ezt még átgondoljuk.

Voltunk Tandemben farsangolni, mindenki kitett magáért a krewból, a bátrabb exhibicionistáink képeket közölnek magukról blogjaikon, lehet széjjelnézni. Mi sokat semmit nem tettünk azért, hogy jól beolvadjunk a jelmezesek közé, én a tőlem nyilván teljesen váratlan módon feketébe öltöztem, és ráfogtam, hogy én most emós vagyok. Ennek apropóján mondjuk képes voltam kifesteni a körmeimet feketére és másnap fél órán át acetonozni, mindent a buliért, de a jelmezversenyt valamiért nem mi nyertük, gondolom azért sem, mert nem is volt. Vagy legalábbis nem vettem észre. Mámorosan értünk haza, csaknem elcsúsztunk a kádban a heves mozdulatok közben, aztán ágynak dőltünk és tatásan belealudtunk a szerelmeskedésbe. Mikor másnap a Gitározós azt mondta, túl egy mozgalmas szombaton, hogy én voltam a legjobb dolog ebben a hétvégében, akkor arra gondoltam, hogy a mi kapcsolatunk azért is ilyen jó, mert még 2 év után is úgy tudunk udvarolni egymásnak, ahogy senki. Nem csak ébren, de álmunkban is együtt vagyunk, az övében együtt vonatozunk felfelé az argentin hegyeken, az enyémben életem árán mentem ki őt a jeges vízből, e helyütt tartom időszerűnek megemlíteni, hogy mennyire szeretem.

A heti tervek röviden: 1-2 napon belül kapok egy visszautasíthatatlanul jó állásajánlatot, amire várok egy ideje, komoly feladatokkal és a jelenleginél lényegesen jobb fizuval, ezt gyorsan megünnepeljük a kedvesemmel, majd másnap már nem kell gondolkodni azon, futja-e saját albérletre. Kellemetlen beszélgetés a főnökömmel, aki nem érti majd, mivan, de a lelkem mélyén tudom, hogy de, amúgy meg nem érdekel. Kénytelenül lemondok egy másik, szintén érdekes álláslehetőséget az előbbi javára. Hozzájutok egy kisebb összeghez és mindet ruhára költöm, ezúttal nem az angol turiban. Ezzel egyidőben a Gitározós is szépen halad előre az álláskereséssel és egy lépéssel közelebb kerül egy lehetséges, jó melóhoz. Nem biztos, hogy kimondjuk, de mindketten érezzük, hogy talán végre teljesülhet az, amire mindketten vágyunk, együtt lenni végre és elkezdeni felépíteni a közös éleT. Valahogy így képzelem ezt a hetet, egy kis szerencse az most nagyon jól jönne.

Most pedig lelkesítésképpen egy az üstökös meglovagolására biztató nótát - tessék érteni a filozófiai mondanivalót fentiek fényében - szeretnék közzétenni magunk és mások örömére, mivel hogy máshogy nem tudom, ezért így. Nincs klip, ez ilyen.

(Egyúttal szeretném jelezni annak a 3 embernek, akit ez érdekel, hogy ez a legkedvencebb számom az új Ayreon albumról, engem is az nyűgöz le pont, amit az aeonfluxon olvastam, az az eszméletlen tamos-szintis sweep-stepes intro, na az, pont azt akartam én is mondani.)