zora

Két dolgot nem szoktam leírni, mert valójában nem hiszek bennük, az egyik az örökre, a másik meg a soha többé. Alant valamit elszúrtam, önellentmondásos merészség ezt most beismerni. 

Kapcsolatunk újabb fontos állomásán is stílusosak és irigylésre méltóak tudtunk maradni, azt hiszem, nagyjából annyira bensőséges és szép volt a szakításunk (nem is tudom, jó szó-e ez, ha rólunk van szó, az objektív szemlélő kedvéért mindenesetre itt ez a legtalálóbb),…

Nem tudom mi a legjobb szó, talán a megkönnyebbülés, végre úgy beszéltünk magunkról, ahogy mindig szerettem volna, ha beszélünk, de korábban nem ment. Könnyebb most. Én nem várom többé azt, ami nem lehet az enyém, ő nem aggódik többé azon, hogy nem tudja azt adni, amiről…

Nagyon szeretem. És holnap utoljára csókolom meg őt. Aztán nem jön többé. Nem öleljük egymást újra és nem kacsintunk bele egymás ugyanolyan szemébe. Soha többé.

"zorának A 26. születésnapomat egy 10 éves kapcsolat után, az első saját albérletemben töltöttem, tele adóssággal, kilátástalansággal és bizalmatlansággal. A 27. születésnapomat egy két hetes nyaralás után, a lisszaboni reptéren fogom tölteni, kéz a kézben a babbal,…

  ha Esc-et nyomsz közben, lefagy ez a tetves szar, csak úgy, FYI 

kialudtam, megbántam, fasz vagyok, sajnálom, sajnálom

Amúgy meg, hogy bizonyítsam, mennyire jó cimbora vagyok tényleg, én esküszöm, szívesen ellátogatok bármelyik kedves barátomhoz bármikor, és önzetlenül bőgöm és taknyolom teli neki 10 darab papírzsebkendőjét, ha épp olyanom van, beérem egy pohár jeges ásványvízzel, meg pár…

Az mondjuk szar és hiba, hogy néha az aktuális világvége hangulatot mindenáron lenyomatolni akarom így vagy úgy, mert másnapra mindig megbánom, de ezt a sztorit is ismeri már mindenki, nem is kell téves következtetéseket levonni, szarul vagyok ITT és MOST és nem csak úgy tűnik, de…

Úgy egészen fél 4-ig azt éreztem, végre ma érdemes volt felkelni. Aztán kiderült hogy nem. "Nem lennék most jó társaság, nem" - mondtam Jacknek, aki munkából hazafelé ért el telefonon, aztán invitált egy délutáni beszélgetésre. Aztán mégis leszálltam egy…

Este hazajövök, hulla fáradt vagyok és magányos, nem akarok egyedül lenni, nem, hanem. Egyedül vacsorázni szar, nem így akarok enni, hanem. Azokat a zenéket hallgatni se akarom egyedül, hanem. Lefeküdni az ágyba, aaa, nincs szarabb, sem akarom így, egyedül, hanem, de felébredni sem.…

Ma utolsónak jöttem el az irodából, egy kolláganővel egyetemben. Az nagyságrendileg azt jelenti, hogy nagyjából 25-en előztek meg a hazamenésben. Fasza. 

Felhívott egy gyerekkori osztálytársam. Tizenéve nem beszéltünk. Hogy szóljon, csütörtökön lesz a temetés. Amin persze hétköznap lévén nem tudok ott lenni. Törődötten mondtam, lélekben ott leszek, meg hogy Anya már ügyintézte valakivel a pénzt, a részem T. Sanyi…

Tudom, hülyeség, de ahogy álltam este az erkélyen, szórakoztak velem saját érzékeim, az Ő illatát éreztem, mondtam is magamnak, mikre nem képes a szél, hogy idehozza nekem a város másik végéből. De akkor is az volt, nem téveszteném össze semmi mással. Mélyeket szippantottam a…

Tök jó, a legjobb nevettetős gagyikat vetítik újra az elmúlt napokban, előbb a Nagy durranáson kacagtunk szombat este, aztán tegnap is jót mulattam a Csupasz pisztolyon, remélem a Val Kilmeres Top Secretet is adják valamikor a közeljövőben. Bízom abban, hogy nem én vagyok az…

Ma nagyot pörögtem benn, nem is egy, két kolléga ment szabira, és osztotta rám a melóját, sprintek rövidtávon az iroda két vége közt, telefonozás távoli országokkal, semmitnemértés, mikor a franszia az angolt erőlteti, rémesh, de neki se lehet egyszerű az én angolom. Azért…

De csak azért szól ez, mert fekete-fehér, épp passzol a blog színeihez >:]