Tudom, hülyeség, de ahogy álltam este az erkélyen, szórakoztak velem saját érzékeim, az Ő illatát éreztem, mondtam is magamnak, mikre nem képes a szél, hogy idehozza nekem a város másik végéből. De akkor is az volt, nem téveszteném össze semmi mással. Mélyeket szippantottam a levegőből és zsibbadtan álltam. Imádott nagyanyám megmondaná a tutit, hogy márpedig biztosan hanuciláltam.
2006.07.24. 23:19
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zora.blog.hu/api/trackback/id/tr264750534
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.