zora

Tegnap ünnepélyesen befejeztem pályafutásomat a munkahelyemen, utódomnak búcsúzóul - én a profi bölcsész-webdizájner, ehe - html-szerkesztést, a céges oldalak karbantartását tanítottam, serényen bólogatott, de jó ha 3 sort leírt, akkor mondom jóvan, ha ilyen sok mindent meg tud jegyezni, be van fejezve a szószaporítás, amúgy is rojtosra beszéltem a számat a héten, a torkom is kikészült tőle. Utoljára akkor pofáztam ilyen sokat, mikor tanítottam, napi 5-6 óra után hasonló tüneteket produkáltam. Nemhiányzós.

Az utolsó munkanap legszebb pillanata a február-márciusi fizetésem átvétele volt, ahol - hála a ropogós papírpénzeket összetartó fizikai erőnek - sikerült a főnökömnek véletlenül egy húszezressel többet leszámolnia, ehehhe. Úgy látszik ez valami tendencia, a suliban annak idején az utsó előtti fizumat +50ezerrel baszták el, és még csak fel se tűnt senkinek, wahah. Rajtam kívül persze, én meg valahogy nem éreztem késztetést arra, hogy jelezzem a dolgot, pont így kussoltam tegnap is, mint akkor.
Na, ennyi szerencsém nekem is lehet az életben, a negyedévente előforduló lottó kettesem mellett.