Az ajándékok mennyiségéből, minőségéből, szépségéből, nagyszerűségéből ítélve: kurva jó lehettem idén.
Tegnap otthon Activity közben az egyik magyarázós feladatnál már nem tudom, hogy vajon közölni akartam-e valamit szeretteimmel, vagy miért hadartam épp így a kártyán szereplő szót: "Valami, ami nekem nincs, de akinek van, az ilyenjének szokott furdalása lenni." Vágták rögtön, aztán láttam, hogy egy pillanatra elgondolkodnak az elején...
De ez hülyeség, persze, néha asszem rosszabbnak gondolom magam, mint amilyen valójában vagyok. Másfelől a jézuskát is jól át tudom verni, ha akarom, azzal, hogy életem egyik részét kizárólag befelé élem. Nem megmondani néha az igazat az hazugságnak számít? Szerintem nem, csak hallgatásnak. Néha hátrafelé vagy szerteszét mindenfelé - bármilyen, az egyenestől eltérő irányba - mennek a dolgok, volt ilyen sokszor idén, van ilyen, lesz eztán is, "egy élet, két lélek, az egyik csak néha jár haza", ezt írtam egyszer egy versben, pedig akkor még nem is tudtam, hogy ikrek az aszcendensem.
Szóval, ha úgy érzed, jézuska, hogy félrevezettelek, légyszi akkor se vedd vissza a szép ajándékaimat, az mp3 lejátszó kurvajó, lett új hátizsákom, sok apróság, Anyáéktól a meglepin túli meglepi egy elektromos fogkefe - tipikusan 'jó lenne, de azon a pénzen veszek inkább mást' cucc - és a legmeglepibb amire nem számítottam a Dalí könyv, amiről egyszer álmodoztam, aztán azt sem mertem többet, nem hogy kérni. Gyönyörű.
Három nap, három helyen karácsonyozás, nagy zabálások, sütimérgezés; jó, hogy holnap nem kell már menni sehova.
Továbbá már azt is tudom, mit fogadok majd meg az újév alkalmából: semmit. Így minimálisra csökkentem a 2006-os, be nem tartott ígéretek számát.
Tegnap otthon Activity közben az egyik magyarázós feladatnál már nem tudom, hogy vajon közölni akartam-e valamit szeretteimmel, vagy miért hadartam épp így a kártyán szereplő szót: "Valami, ami nekem nincs, de akinek van, az ilyenjének szokott furdalása lenni." Vágták rögtön, aztán láttam, hogy egy pillanatra elgondolkodnak az elején...
De ez hülyeség, persze, néha asszem rosszabbnak gondolom magam, mint amilyen valójában vagyok. Másfelől a jézuskát is jól át tudom verni, ha akarom, azzal, hogy életem egyik részét kizárólag befelé élem. Nem megmondani néha az igazat az hazugságnak számít? Szerintem nem, csak hallgatásnak. Néha hátrafelé vagy szerteszét mindenfelé - bármilyen, az egyenestől eltérő irányba - mennek a dolgok, volt ilyen sokszor idén, van ilyen, lesz eztán is, "egy élet, két lélek, az egyik csak néha jár haza", ezt írtam egyszer egy versben, pedig akkor még nem is tudtam, hogy ikrek az aszcendensem.
Szóval, ha úgy érzed, jézuska, hogy félrevezettelek, légyszi akkor se vedd vissza a szép ajándékaimat, az mp3 lejátszó kurvajó, lett új hátizsákom, sok apróság, Anyáéktól a meglepin túli meglepi egy elektromos fogkefe - tipikusan 'jó lenne, de azon a pénzen veszek inkább mást' cucc - és a legmeglepibb amire nem számítottam a Dalí könyv, amiről egyszer álmodoztam, aztán azt sem mertem többet, nem hogy kérni. Gyönyörű.
Három nap, három helyen karácsonyozás, nagy zabálások, sütimérgezés; jó, hogy holnap nem kell már menni sehova.
Továbbá már azt is tudom, mit fogadok majd meg az újév alkalmából: semmit. Így minimálisra csökkentem a 2006-os, be nem tartott ígéretek számát.
