én vagyok az örök 3D-s szűz.
Több okból is nagyon vártam a Prometheus-t, egyrészt ha sci-fi buzi nem is vagyok, azért ezt az Alienek miatt látni kellett, másrészt még sosem voltam 3D-s filmen (nem vicceltem, hogy falun nőttem fel), elképzeltem, ahogy kieszi majd az alien a popkornomat a dobozból, meg hogy köhécselek az elektromos viharban, mert annyira elhiszem, de kiderült, hogy olyan elbaszott valami vagyok, hogy a Prometheus 3D-ből csak a Prometheus-t láttam, de a 3D-t nem, SEMMIT, ismétlem, SEHEHEHEHHEHEEEEMMIT bazmeg!
Hiába a speckó szemüveg, az én szemem le se szarta a potenciális élményt. Úgyhogy én a magam részéről napszemüvegben néztem végig egy szokásos 2D-s mozifilmet, semmi orromat koccintó puskacső-élmény, semmi fejemre eső űrhajó, ez azért eléggé fosul hangzik, nem?:(
Fénytörési hiba? A távollátók bénasága? Egyszerűen csak a szemüveg miatt? Hát tehetek én arról, hogy szar a szemem bazmeg? Sose mondta senki, hogy ez kizáró tényező egy ilyen mozinál:((
Ez a borzalmas felismerés magyarázat amúgy arra is, hogy miért nem láttam SOHA azokat a bizonyos varázsképeket a könyvekben, a színes hullámok mögül előbukkanó csodákkal, kurva életbe és mindezekre így 33 évesen rájönni, ATOMSZAR!
Arról nem beszélve, hogy én, aki rettegek a véglegesség, megváltoztathatatlanság gondolatától is, kénytelen vagyok együttélni a tudattal, hogy soha ebben a büdös kurva életben nem fogom tudni milyen a 3D-s mozi, ha valaki hasonló, feldolgozhatatlan traumát élt át, azzal szeretnék közelebbi kapcsolatba kerülni önsegélyező csoport létrehozása céljából, én ezt a csapást nem tudom egyedül feldolgozni:(
Egyetlen reményem, hogy valaki betömi a piaci rést, ha tíz éven belül nem, akkor leiszom magam:(((
