Majdnem biztos vagyok abban, hogy olykor még a legkedvesebb barátaimnál is kiverem a biztosítékot. Szeretetük és tapintatuk folytán azonban mindent elnéznek, óriási szerencsém van velük, hogy úgy fogadnak el, ahogy vagyok. Szertelenül. Nagy szájjal. Sokféle szerepnek kell megfelelnem, a legjobban akkor vagyok önazonos, amikor velük vagyok. Semmi manír. Nem akarok másnak látszani. Nem ostorozom magam valamikért, amiket szerintem nem jól csinálok. Nem félek kimondani semmit se, tudom, hogy úgyis szeretnek. Megölelnek, én visszaölelek.
2012.04.21. 23:00
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zora.blog.hu/api/trackback/id/tr804751797
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.