Sorica123 legutóbbi, didaktikusra sikeredett beszólása és az ott leírt 'porta' szó kapcsán jutott eszembe egy másik sztori, úgy két éve történt. Volt egy indiai kollégám, aki új albérletbe költözött és nem tudta lezárni az előző helyen az ügyeit, ahol a lakást kiadó ügynökség azt mondta, van vagy 100E Ft-nyi ki nem egyenlített rezsije, úgyhogy ácsi. Mivel valamiért nem volt gördülékeny a kommunikáció a felek közt, engem hívott el angolul tolmácsolni az Indiából idáig szaladt kolléga, én meg altruista vagyok, így hát igent mondtam. Hatker, belváros, klasszikus körfolyosós ház, polgári lakás, de nem hittem el, amit bent láttam. Amikor odamentünk, egy olyan szemétdombon találtam váratlanul magam, amilyet nem hogy benn egy lakásban, de kinn is ritkán látok. Bútorok mindenféle logikus rend nélküli összevisszaságban, papírzsebkendők, újságok, mindenféle fecnik szerteszét, ruhás zsákok itt-ott, mindenféle háztartási hulladék a szélrózsa minden irányában, mosatlan-hegyek, félig megrágott kaják a konyhában, otthagyott félig használt tisztálkodócuccok a fürdőben. Mindez már a kiköltözése utáni állapot. RETEK, DZSUVA, MALÁRIA, HALÁL!!
Asszem ekkora már túl voltam a Gettómilliomoson, úgyhogy kicsit örülnöm kellett volna, hogy százezrek elköltése nélkül is autentikus indiai környezetben érezhetem magam. De én ennél hálátlanabb vagyok. Alig vártam, hogy kilépjek a lakásból, olyan brutális hányingerem volt, majdnem rosszul lettem. Ilyet még a legszutykosabb hazai cigók sem hagynak maguk után, amikor kiköltöznek a putriból. (bocs, ha nem vagyok pc, akit érzékenyen érint, olvasson mást) Ja és az i-re a pont, na mi sorakozott a kupleráj előszobájában számolatlanul és felbontatlanul a tükör alatt? Hát persze, hogy a szolgáltatók számlalevelei, amit kis barátom elfelejtett befizetni. Na erről ennyit, szívem díszesen faragott székely kapuján ezután is minden nemzet képviselője befér, de engedtessék meg, hogy én itt úgy szidjam mindenkinek a kurva nénikéjét, legyen az bármely ország szülötte, ahogy én gondolom. Szigorúan empirikus tapasztalataim és benyomásaim alapján.
S hogy legyen valami happy ending, ha valaki indiaival barátkozik és nem meri megkockáztatni, hogy a lakásán vacsorázzon, szorgalmazzátok, hogy egyetek a Dob utcai Shalimarban, ott tuti jól főznek.
