Persze, nem hallottam, hogy megint elvérzett és meghalt egy kismama, a gyereke meg maradandó károsodást szenvedett szülés közben, de legalább az utcán szülős sztori egy kicsit pozitív volt.

Igazából mostanra elmúlt a fene nagy kimozdulós kedvem, a Móricznál bentebb nem nagyon merészkedek a városba, mert utálnám, ha valahol útközben jönne rám a szülés, a négyeshatoson folyna el a magzatvíz, meg ilyenek. Ma még teszek egy utolsó látogatást a belvárosba a fodrászhoz, meg elviszem a gyereket egy szolid kocsmázásra a kollégákkal, hogy végignézzem, hogy forraltboroznak, én meg nem. Utána már jobb lesz, ha csak a környéken mozgok a kórházi biztos közelségében. Kicsit félelmetes volt tegnap este ízlelgetni, ahogy kimondtam a Morcinak, hogy maximum 3 hét és megszületik a kisded. A Kismorcit próbáltam már többször is meggyőzni arról, hogy várja meg ügyesen a karácsonyt, mert akkor születni tutira menő és ahogy ismerem, eddig szófogadó gyerek volt, majd a családi karácsonyi vacsora után kezd utat törni magának a külvilágba, annál is inkább, mert arról nem szeretnék lemaradni.

Fejben próbáltam felkészülni arra, hogy hamarosan fenekestül felfordul az életünk, de állítólag erre nem lehet, így akkor ezt abba is hagytam.

Mostanra, bár továbbra is alapvetően kiváló az egészségügyi állapotom, a lábfejem olyan kurvanagy bucira dagadt, hogy lassan nincs az a cipő, amibe belefér, még én sem ismerek saját csülkeimre, plusz zabálok, mint egy disznó, mert folyton éhes vagyok, de gondolom ennyi nyomor belefér így a végére, nem?