Hogy alkalomhoz illő legyek, el kell mondanom, a tök kivan, közel két hete vagyok taknyos és nagyjából egy hete szívok valami torokgyulladásos, felső légúti basszal, aminek hála egész héten olyan a hangom, mint valami herélt kakasnak bakker. Természetesen ahány szakértő, annyiféle vélemény és akkor még szét se néztem a neten, az elején a háziorvos azt mondta, ha nem muszáj ne szedjek semmit, nem is nagyon szedtem, de citromos-mézes teától meg Halls cukorkától nem gyógyul meg az ember, a gyógyszerész hümmög, ha azt kérdem, ezt és ezt szedhetem-e szerinte - háááát ő nem szedné -, másfél hét kínlódás után felhívtam a nőgyógyászomat, aki közölte, jaj, hát a megfázás elején elkezdhettem volna szedni BÁRMIT, mert a 12. hét után lehet, na legyél okos kismama bazmeg. Miközben persze minden gyógyszeren ott virít, hogy TILOS, ha terhes vagy, ha mindezt a sok fentit összeadod, akkor eljutsz oda, hogy végül is neked kell felelős döntést hoznod, hogy vajon reckírozol valamit vagy se: fogalmad sincs.

Én, abban a biztos hitben, hogy ez a gyerek itt benn nem esik pánikba semmitől, most már antibiotikumos szarral fújom a torkomat, meg homeopátiás köptetőt eszem, különben sosem lesz ennek vége. Gyakran eszembe jut, ez most a terhességi szopacs, mi lesz majd a szoptatás idején, amikor még ennyire se lehet szedni semmit, ha az ember szarul van, mert ugye minden átkerül az anyatejbe, egyértelmű persze, ne legyen az ember beteg, bárcsak így menne ez.