A Faluban otthon 3 napig állt az idő, Anya pedig úgy megmasszírozott, hogy másnapra elmúlt a fájás. Ehhez egy Ló balzsam (nem röhög!) nevű, a vietnámi balzsam illatára hajazó kenceficével gyógyított, csupa természetes összetevő, meg anyai szeretet elegye, akkor ott sikerrel. Két napig szinte el is felejtettem, hogy valaha fájt, de szerencsére a mai 8 óra munka emlékeztet arra, mi az igazi valóság.

Az igazi valóság az, hogy közben 31 éves lettem, ha arra gondolok, anya 23 volt mikor születtem, a 30 évvel ezelőtti szokások értelmében fiatal anyuka belőlem már nem lehet, úgyhogy valahogy máshogy kell majd nevelni a gyereket - kortársaim közt a kései gyerekek valahogy nem olyanok a szüleikkel, mint én az enyémekkel, vagy azoké, akiket korábban szültek, nem is tudom hogy mondjam, szerintem értetek. Nem akarok a nagyanyja lenni a gyerekemnek, olyan bohóc akarok lenni, mint velem voltak és maradtak meg mindenkorra a szüleim, nem csak szülők, barátok, játszótársak, talán épp miattuk olyan könnyű az élet. Nagyon hiányoznak mindig.

Otthon egy beszélgetés kapcsán szóba kerültek a drogok, Anya mesélte, hogy a nyolcadikosok kijárnak szünetbe cigizni az udvarra, csak lestem, de hisz azok gyerekek még, mi legalább a középiskoláig kibírtuk. Aztán tesóm azt mesélte, hogy vannak olyanok, akik kifogyott szódáspatronokat tekernek a szifonba és azzal csapatják az agyukat szét, nem számít, ha belehalnak, EZ milyen már? Lófaszt sem tudok, mi zajlik a világban. Múltkor a négyeshatoson egy srác egy zacskóból szipuzott, sandán lestem, ahogy az emberek mind, ez olyan abnormális, miért van ez? A legmeghökkentőbb sztorival így is Anya állt elő, állítólag a tinilányok, ha alkoholizálni vágynak, de nem akarják, hogy ezt megérezzék rajtuk, tampont mártanak az alkoholba és alulról küldik fel a cuccot. E? Tesóm sztorija a fülkagylóba cseppentett tiszta alkoholról ehhez képest kutyafasza, az emberi leleményesség tényleg határtalan.

Felidéztem a sztorit a családomnak, így a 31. körül már úgy gondoltam belefér és nem okozok nagy csalódást a szüleimnek, hogy mennyire be voltam fosva annak idején, mikor újra kellett csináltatnom a jogsimat. Előtte pár héttel a Margitszigeten egy kis barátommal füvet szívtunk - életemben talán 3x, abból ez volt az egyik - és kurvára be voltam rezelve, hogy majd az eü vizsgálaton kimutatják a pisiből, anyám kitagad, apám lezavar egy pofont, ezeknek mondjuk a valószínűsége sosem állt fenn egy percig sem, ja, de, egyszer lehülyéztem apukámat, tizenpár éves voltam, akkor egyszer kaptam egy emberes pofont. Aztán nem is volt eü vizsgálat, eltelt azóta vagy 10 év és sosem gondoltam volna, hogy egyszer egyáltalán elmesélem otthon, nem azért mert a szüleim ódivatúak, de az ilyesmiről mégse nagyon beszél az ember a vacsiasztalnál, na. Anyáék pedig, akik mindig az egészséges mértékig féltettek bennünket, meg azért próbáltak kamaszként ésszel meggyőzni pl arról, hogy ne cigizzünk, erre fel se kapták a fejüket. Akkor ott úgy éreztem, hogy visszavonhatatlanul felnőttem és ennek semmi köze ahhoz, hanyadikat töltöttem be épp.