Aki azt gondolja, hogy ez a gyerekcsinálás merő móka és kacagás, az kibaszottul téved, például én túl vagyok egy kisebb idegösszeroppanáson, gondolom ez nagyjából menetrendszerű lehet az első hónapban az ilyeneknél, mint én. A legfontosabb csomópontjai egy ilyen másfél napos hisztinek, a csak fejben való elgondolása és/vagy hangos kimondása az olyanoknak, hogy "még ovulálni se tudok bazmeg, sose lesz gyerekem", "egy hónapban csak alig pár nap, kurvára nem mindegy, mikor csináljuk", "szerintem Te igazából nem is akarsz gyereket", innen egy ugrás eljutni oda, hogy kishíján szakítsunk. Aztán mikor megnyugodtam, váratlanul egy állásba került a Vénusz, a Jupiter és a Mars és a kávézaccból meg a feláldozott juhok véréből kiolvastuk, hogy itt az idő, így hát gyártottuk szorgosan a gyereket.
Védekezés nélkül dugni legalább olyan izgalmas, mint akkoriban, amikor még nem akart az ember gyereket és néha bátor volt kockáztatni, azzal a különbséggel, hogy akkor nagyon drukkoltunk, hogy megjöjjön majd, most meg azért, hogy csak nehogy, ne.
