zora

Ma délben, mikor hazaindultam tanulni a holnapi rohadtulnemérdekel vizsgámra, eljött velem egy darabig egy kolléganő. Mikor mellémült a trolin, szörnyen megijedtem tőle, egyúttal örültem, hogy egy darabban van. Éjjel szerepelt az álmomban, metróaluljáró, szaladunk lefelé, ez meg leugrik a gödörbe, mondván, hogy kipróbálja, milyen amikor átrobog felette a metró. Szerencsétlen elvéti, a sínre ugrik, erre jön a metró, oda se merek nézni, mert nyilvánvaló, hogy elbassza a szerelvény. Mikor visszanézek, kedvenc kolléganőm ott fekszik a sínek közt, félig leszakadt fejjel, kifolyt aggyal, nyöszörög, hogy segítsek. Egész nap ott ült ma velem szemben, de szerencsére nem jutott eszembe az álom, majd csak később a trolin. Úgy döntöttem inkább nem mesélem el neki. Ez most vagy a BKV-sztrájkkal van összefüggésben, vagy csak azzal, hogy kb negyed év óta nem metróztam, tegnap meg igen és nem szeretem valahogy, írtam már régen, ezt a föld alatti utazgatást, az vakondoknak való. Vagy vakondokoknak vagy mi. Látszik is, hogy hülyeség, az ember ilyen horrorosakat álmodik tőle. A trolizástól nem álmodok semmit.