Gondolom ezt az estét még nagyon sokáig fogom bánni, amiért nem mentem el Vele egy kollégája szülinapi bulijába azért, mert nincs bátorságom bemutatni magam új embereknek - hacsak nem kényszerülök rá -, egyszerűen azért, mert ronda vagyok, dagadt és nincs egy normális ruhám sem. És nem akarom, hogy tudják a kollégái, hogy egy ronda, dagadt, turkálóból öltöző nővel él.
Pedig tudom, hogy szerette volna, ha megyek, én is akarnám, ha én lennék hivatalos ilyen buliba. Mégis, jobb ez így, igaz, csalással, de fenn tudom tartani a látszatot, hogy az a csaj vagyok, aki jól főz és akinek a főztjét néha kinézik a pasija tányérjából, ha beviszi ebédre. A rosszat meg, ahogy tudom, leplezem. Pl. buliból távolmaradással.
Két és fél hónappal ezelőtt, amikor 30 lettem, megfogadtam, hogy a harmincegyedikre 20 kilót lefogyok. Az elmúlt két és fél hónapban még semmit nem tettem ezért. Ja, de, jelentkeztem viselkedésterápiás fogyi csoportba, amiről persze kiderült, hogy munkaidőben van, tehát nem tudok menni.
Egyre jobban utálom magam.
