Ha elmegyek dolgozni reggel, alig várom, hogy este legyen, hazaérjek, egész nap hiányzik, mert szeretem.
Ha néha undok (vö. tragika) vagyok, merek undok lenni, mert tudom, hogy elnézi, néha csak a békülés miatt csinálom a kicsi hisztit, enélkül túl tökéletes lenne, hiszti kell, ő megbocsát, szeretem.
Ki főz kávét? És ő főz, mert ez valahogy az Ő reszortja lett, ha keserűre is sikerül, tudom, hogy szeretettel csinálta és ettől lesz édes, ezért is szeretem.
Kitartóan penget, gyakorol, tudatos, művész, tud és mégsem nagyképű, eljátssza a dalom, ha kérem, közben imád és én imádom, szeretem.
Este mesét mondd a kis kalapos gombákról, aztán valahol abbahagyja és ha eltelik egy év is tudja folytatni, ott, ahol abbahagyta, félálomban nem fogom fel a sztorit, csak azt tudom, hogy kicsi gombák, mosolygósak, szeretem.
Én azzal fárasztom, hogy mi lesz a gyerek neve, de Ő is szereti ezt a játékot és jó tudni, hogy lesz majd, talán már jövőre, a mai új szerzeményem a Zsombi, de neki ez nem tetszik, így még mindig vezet a Marci, ha lány meg Anna, Panna, Panni, szeretem.
Ha szomorúnak lát megsimogat, ha vidámnak, velem örül, összeér a szánk, ha nevetünk, csiklandoz a szempilla, ha egymás szemébe pislogunk, mint a borsó meg a héja, szeretem.
Ő Lostot néz hétfőn, én suttyomban írok róla, én House-t szerdán és ő is odaül néha; a Dallas olykor közös, mindegy hogy hol vagyunk, csak együtt legyünk, szeretem.
Én harminc éves lettem és ő titkos bulikat szervezett nekem, barátokkal egyet, meg a családdal másikat, és olyan jó tudni, hogy majd az ötvenediket meg a századikat is ő intézi, szeretem.
Én mindenkinek ilyet kívánok
