A jogászok és ügyfélszolgálatok réme vagyok, olyan, aki a szerződést, ha át kell tanulmányozni, szétcincálja mint a szart és a "ha", meg az "továbbá" is csak akkor tűnik elfogadhatónak, ha azt megmagyarázza és szabályozza valami jogszabály, amit oda lehet baszni a szemben ülő orra alá. Így szedtem miszlikbe az új lakásbérleti szerződésünket, a régi miatt már megtanultuk itthon a 1993. évi LXXVIII. törvény a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról címűt - ja, meglepően simán ment az a megbeszélés, barátságos hangnemben, így beismerem, én vagyok rosszul szocializálva -, közben feltettem nagyjából 500 kérdést Rönének, aki szerintem megutált, mert azóta kevesebb levelet ír.
A kábelszolgáltatónál is van barátunk, az ő idegein is elciteráztam már a magam nótáját minden stílusban, szeretem az őszinteségét, nem csak szerintem, szerinte is körüményes vagyok mint a szar, és ez tökéletesen így van. Én csak precíz vagyok, szeretek minden részletet jól látni, ha nem megy, akkor kérdezek, kérdezek, kérdezek..... A barátunk idegeinek tönkretétele után valószínűleg egy kollégáját is a sírba tettem, őt a chates ügyintézési lehetőségen át idegesítettem kb egy órán át (miatta volt, nem tudott gyorsan válaszolni, bocs), de ez nem az én hibám. Szegény kétszer is próbált lerázni ilyen szövegekkel, hogy"Ezzel megvagyunk, végeztünk is.", mire én azt mondtam, "majdnem" és feltettem még 23 újabb kérdést.
Én is a szolgáltatószektorban dolgozom, de ha ilyen ügyfeleket fognék ki egyszer, mint amilyen én vagyok, biztos, hogy szektort váltanék, akkor most megpróbálok találni valami tehertaxit, ők a következő, akiknek megpróbálok nem az idegeire menni és valszeg ennek ellenére is sikerülni fog.
A hét kérdése, hogy ki tud jnormális költöztető céget, teherfuvarost, akinek nem derogál a nyolcból átvinni a hétbe egy fél teherautónyi ingóságot és nem bánja, hogy nem ez lesz élete nagy üzlete. Esetleg transporter- vagy kisteherautó-tulajdonosokkal barátkoznék, gondolom csupa ilyen olvasóm van, helló.