Sajnos vannak gyengeségeim, az egyik ilyen a csokoládé. Pedig szörnyű méreg ez, elég csak rámnézni, nem is kell tovább ecsetelnem, milyen fizikai torzulásokat okozhat ez a szar. (A bal oldali vagyok én.) A minap a TV-ben volt egy műsor valamelyik ismeretterjesztőn a csokiról. Csokitörténet, kuriózumok, csokifővárosok, csokifanatikusok (egyik se volt dagadt, nemtom hogy a kurvaéletbe csinálják). Mióta kiművelődtem, azóta tartózkodom a szar csokiktól már vagy 3 napja és figyelek kakaótartalomra meg ilyenekre. A párom tudja, mi a gyengém. Az utóbbi időben az abszolút favorit a Kinder Bueno új kiadványa, de már felfedeztem a chilis Milkát és ma meg valami trüffeleset vettem, nyamm. A műsorban az igazi csokigourmandok Párizsba mászkálnak és mindenféle fűszerekkel ízesített csokikat vesznek kurvadrágán. A párom gondosan ügyel mentális és fizikai jóllétemre. A minap a bevásárlólista végére odaírtam, nem mintha külön jeleznem kellene a tételt, "csoki", de ami itthon várt, az több volt mint kuriózum! Párizs bazmeg, meg drága csokik, ugyan már! A Morci a Plusban 99 Ft-ért vett advokát ízesítésű csokit, jó mi? Megkóstoltuk, ilyen szart még nem ettünk, röhögtünk, közöltem vele, hogy hódításra alkalmatlan ez a szar, de mázlija van, mert én így is szeretem. Aztán elkezdtünk agyalni azon, hogy vajon mi a bánatos kurvaélet lehet az az advokát és mivel hogy műveltségünk hiányos, rájöttünk, hogy fogalmunk sincs. Aztán ma utánanéztem és az advokát az valami holland tojáslikőrkülönlegesség, viszont ha a 99 Ft-os Plus-os csokiban advokát van, akkor bazmeg én vagyok a Gobbi Hilda.