Az én bajaim nem érdekesek. Viszont a Dlágám ma estére belázasodott. Már kapott Kagulint és sikeresen ágyba dugtam fél 10-kor. Időnként rátöröm az ajtót és a szájába dugom a csipogós lázmérőt, most szerencsére csak 37,2. Puszikat követel, ha ellenőrzöm hogylétét. Imádom. Hétvégén a gyerekkori barátnőmet, meg kis családját látogattuk. A család legkisebb lánytagja 9 hónapos és imádta a fiúmat. A nővérének a kislánya is imádja. Vigyáznom kell, mert ha már a juniorok is így szeretik, akkor vajon mekkora lehet a tényleges konkurencia?! A Gitározós nagyon aranyos kisfiú volt, sűrű sötét hajjal és kedves nézéssel - mint mondjuk a Kovács Krisztián volt a gyerekfilmekben - és arra gondoltam, hogy majd ha gyerekünk lesz, nagyon aranyos lesz és pont úgy néz majd ki, mint ahogy a Gitározós is kinézett kiskorában. Ezt így eldöntöttem, úgyhogy ez így lesz. Most pedig lezuhanyzom, megmérem a lázát és adok nekik gyógypuszit és meggyógyul és reggel már nem is emlékszik majd, hogy este lázas volt. Ez is így lesz. Megyek, megvarázsolom, sziasztok.