MUKODJ!! Oszt hopp, feltámadunk. Már nem tudom mit is akartam megírni, mert nem jegyzeteltem, lényeg, hogy nincs penész és a zsírember megnyugtatására, nem petróleOmláNpa mellett majszoljuk a vacsorát, van áram is, csak eddig nem volt kedvem írni. Mostanra meg olyan sok minden történt, hogy úgyszólván összefoglalhatatlan tehát minek is megpróbálni. A morci még bírja, megmondtam neki, hogy valahogy nem tudom tovább Gitározósnak hívni, mert az mégis olyan személytelen, biztos minden átértékelődött bennem az összeköltözés óta, nem.
Időnként én orrbaverném magam, de ő azt állítja ha sokat okoskodok is szeret, persze ezt próbálom valamiképp kompenzálni a mindennapokban, hogy ne térjek ki részletekre. Amúgy jó velem együttélni, mert rengeteget pakolok, mosogatok, mosok, vacsorát készítek, reggel teát, meg veszek túrórudit hazafelé és amikor csendben üldögélek, nincs velem semmi baj. A kecót nagyon cukira pofoztuk, beletettünk egy csomó saját ötletet, René már volt fenn és míg én melegszendvicseket sütöttem, addig a morci gitározni tanította Renét és bűvölték a multieffektet, máskor meg volt már itt a dobos és gyerekelőadáshoz írtak zenét a fiúmmal, végre olyan mintha otthon volnánk. Feszt kolbászolunk valamerre, mindig menni kell valahova, pedig szeretünk itt lenni. Voltam időközben szomorú, meg csalódott, szerintem megint felnőttem és abbahagytam bizonyos ideálok kergetését. Újradefiniáltam, megszámoltam, elosztottam, azt rájöttem, hogy jóval kevesebb barátom van, mint amivel áltattam eddig magam. Már nem rossz, egy pár napig az volt. Tanultam, nem szabad túlértékelni dolgokat. Valahogy felnőttebb is lettem, de tényleg, vagy a fene tudja. Benn a gyárban megőrülés van, csak a szokásos. Napközben a lakótársammal - hehe- váltok leveleket, arról, hogy hiányzik és hogy mi legyen a vacsi. A morci szerint az "élettársi" kapcsolat ma már nem bemondásra megy, hanem valami újítások miatt regisztrálják mint a házasságokat és ez is hivatalos lett. Az lett? Na nekünk mindegy is.
Nyakunkon a nyár, remélem mindenki különös körültekintéssel viseltetik az erős UV-sugárzással szemben, akinek kedves az élete, mostantól végképp nem tartózkodik direkt sokáig a napon, de ha muszáj, akkor magas faktorszámú naptejjel bekenitek magatokat. Továbbra is azért ilyen nagy a pofám ha erről van szó, mert túléltem egy melanomát és bizony mondom, nagyon szar szembesülni egy ilyen diagnózissal. Nem kell sok hozzá, elég akár kicsit megpirulni a napon. Látok már mostanában is gyerekeket pirosra sülve, szerintem lehet hogy anyuka se tudja, hogy ezek lehetnek az első koporsószögek...
Mivel hogy én úgy döntöttem, nem vagyok hajlandó bőrrákban meghalni, ezért felhatalmaztam magam, hogy mindenkit ennek elkerülésére biztassak, hol így, hol úgy. Remélem értve vagyok!:) De tényleg, vigyázzatok magatokra. Nagyon csalóka a napocska.
