Mostanra meg már olyan távolinak tűnik a karácsony, hogy nem tudok mindent rendesen visszaidézni, úgyhogy maradnak a morzsák, lássuk csak először is az új mániák, az egyik nem annyira az enyém, hanem a Gitározósé, akinek powerballt hozott a jézus és rövid időn belül az egész klánunk versenyt pörgetett, a játék különféle eltorzult kifejezéseket varázsol az emberek arcára, már csak ezért is megéri néha versenyezni, máskor meg jó csak úgy fél óráig tekerni (olyankor nincs hülye fintor a fejen), relaxáció, omm. Rá van írva a dobozára, hogy vigyázat, függőséget okoz és tényleg van ebben valami, pl. ha ma nem hozza el magával a fiúm, akkor biztos sírni fogok. Különösen bájos, ha pár napja már birtoklod, sokat tekersz, utána minden gömbölyűt powerballnak nézel, így történt, hogy amikor a Gitározós kezébe nyomtam egy mandarint, önkéntelenül beindult a csuklómozgás, a legaranyosabb az volt, mikor felkapta a fejét és rájött, hogy mit csinál:)

A másik a póker, amit a kisebbik öcsém most tanított meg velünk és először kicsit bonyolultnak tűnt, aztán már nem annyira, olyannyira nem annyira, hogy mikor letisztultak bennem a szabályok, akkor kedvem támadt az összes létező pókerműsort megnézni, most meg csak arra várok, hogy valakikkel játszhassak, mert azt képzelem, nekem ez nagyon jól menne. Játsszunk má', játsszunk má'!