Múlt héten kedden a doki minden kételkedése ellenére meggyőztem, hogy ugyan már legyen szíves és tömje be a bölcsességfogamat. Fúrt, faragott, felépített, én is úgy jöttem el, meglátjuk meddig bírja. Azért hogy csak eddig, azt nem gondoltam, ugyanis ma este a disznósajt majszolása közben lenyeltem a hatezer forintnyi fogtömést, kurvaéletbe. Azonnal hívtam a dokit, hogy bejelentkezzek holnap húzásra. Húzásra. Húzatni. Az orvoshoz, akiről tapasztalatból tudom, hogy fainul töm fogat. Megcsinálta már vagy 4 fogam. Ugyanerről az orvosról nem tapasztalatból, de első kézből azt is tudom, hogy húzni azt viszont nem olyan jól tud. Akitől tudom, hogy annak a szájából a fogat darabokban és kalapáccsal, meg csákánnyal. Ilyenkor mi a kurvaéleT lehet tenni? Ott az a felénél is kisebb fog, közte egy kurvanagyra fúrott és most üresen tátongó lyuk, a tény, hogy ezt mielőbb el kéne távolítani a faszba, mert nem jó érzés az ott és a tény, hogy az orvos szarul húz. Be vagyok tojva. Máshoz menni? Épp most, ezzel, hogy megjöttem húzatni, üdv zora vagyok? És ha az a másik doki is szarul húz, mert szar már a fog mert, mert, mert? Még ha ugyanaz ajánlja is - akinek csákánnyal vájta ki - a mostani helyett, és ha ez az új majd pont nálam nem lesz olyan ügyes? És ez, aki csákánnyal vájta ki annak a másiknak a fogát, majd az enyimet meg mégis ügyesen ki tudja? De egyáltalán egy 50 kilós nő tudja ügyesen kihúzni az én félbetörött rommáfúrt felső bölcsességfogamat? Most mi a lófaszt csináljak? És vajon mit csinál most a gyomromban a hatezer forintos fogtömés? És a disznósajt? Anyám, valaki segítsen, pánikhelyzet van.
update 00:25:
Kiolvastam az internetet. Fél órája még vacogó fogakkal ültem itt,
zoknit kellett húznom és kötött pulóvert, fáztam, remegtem, annyira
felcukkoltam magam az olvasottak miatt, Jófiú barátom az msn-en számolt
be friss bölcsességfog-eltávolítós tapasztalatairól, még az egyik
kihúzott fogáról készített fényképét is megkaptam, míg végül
elszörnyedve vettem tudomásul, hogy nem egy laza foghúzás, hanem, ne
szépítsük, konkrétan egy sájsze szájsebészeti műtét
előtt állok. Szóba se jöhet a saját orvosom, ide szájsebész kell, meg korszerűbb rendelő asszisztensekkel, meg
szike, meg szabadnapot kivenni, meg a fiúmat megkérni, hogy ő is vegyen ki szabit és kísérjen
el, meg utána fájdalomcsillapítót szedni napokig, meg nem smárolni és orális szexelni (tevőlegesen) egy-két
hétig, meg orrot se fújni háromig és elbaszni vagy harmincezret. (És
akkor még ott az a hat, amit lenyeltem a disznósajttal.) Tragédia ez, na.
