Napok óta minden este lecsószag önti el a szobát, a nyálam folyik bakker, ne lakj szezon idején tízemeletes sorházban, halál.
Így is egész nap ettem, pedig nem akartam, ebédre nem sokat, de legalább összevissza, fehérjenapnak indítottam, de a húshoz muszáj volt valamit enni, legyen rizs, de ezzel nem lakunk jól, úgyhogy pluszba kenyér. Délután egy fél zacskó szőlőcukor, valahol azt olvastam, ha nassolni akarunk nassoljunk azt, bár sehol nem írják, hogy félzacskó-számra kellene. Munka után skótmenü; a film alatt egy zacskó popcorn, jó hogy kisgömböc alakú hőlégballonná fújódtam fel a végére, a fiúm azt mondta tele van levegővel az. Itthon a marcipános kókuszrudat egy fél óráig vertem a szememmel, és elmondtam neki, hogy jellem vagyok, erős, nem eszlek meg, de mikor kicsit elfordult, bezabáltam mind egy szálig. Ja és reggelire csak gyümölcs se jött ma össze, a kolléganőm az oka, aki mindenféle ragacsos meg pisztáciás szájadatösszeragasztós édes szarokat hozott Tunéziából, úgyhogy a környezetem a hibás, a gyorséttermek a hamburgereikkel, meg a mozikultúra, a hülye pattogatott kukoricájával.
Ezek után az, hogy light kólát ittam, legfeljebb diszkrét tenyérbekuncogásra ad okot, kb. mint az, amikor kamaszkoromban a fogyókúrázás hevében a fél rúd kolbásszal betakart, 2 karéj margarinoskenyér után mártírarccal elropogtattam egy szelet Abonettet és hősként ünnepeltettem magam. A családi legendárium egyik kedvenc darabja: zorácska fogyózik, haha.
