A fodrászom azt mondta, színezzem be a hajam, kevésbé fog zsírosodni. Egyszer volt csak az eredetitől eltérő hajszínem, még kamaszkoromban, akkor padlizsánlila volt, úgy gondolom most inkább megpróbálom eltalálni a sajátomhoz legközelebb álló színt, nem mintha nem szívesen riogatnám a környezetemet, de ha lehet nem ezekkel a módszerekkel.
A kozmetikusom azt mondta, hogy a bőröm arról árulkodik, hogy tele van a szervezetem méreganyagokkal. Nem tudom mi fájt jobban, ahogy izomból nyomkodta az arcomat, vagy a böjtkúra, amit javasolt csak répa, krumpli, rizs és max. pirítós 4 hétig. Mindenesetre elgondolkodtatott, úgy határoztam, hogy az otthonról hozott tetemes mennyiségű kaja 2-3 nap alatt történő feldolgozását követően elkezdem az egészséges életmód jegyében sanyargatni magam. Ahány oldal, annyi tipp, ha méregtelenítés, fogalmam sincs melyiket kellene kipróbálni, valami enyhén drasztikusra gondolhatok csak, egyrészt a refluxom miatt, másrészt meg nem szeretném 2 nap után feldobni a talpamat. Ez az egy hetes böjtölős még elviselhetőnek tűnik, nem tudom, az első és harmadik napon ki, mit választana reggelire, én asszem maradnék a teánál, ehe.
Az anyukám azt mondta, hogy hirtelen felindulásból, teljes titokban elvonult a biorezonanciás dohányzás-leszoktatóra. Másfél nap alatt otthonlét alatt nem tűnt fel, hogy nem cigizik, gondolom mert már annyira megszoktam, hogy cigizik. Most huszonöt év után egyszerre kiiktatta az életéből a napi fél-egy doboz cigit, hihetetlen. Már Hónyomiék egyik napról a másikra történő leszokását is csodálattal szemléltem, erre most az anyukám is, én leszek a következő. A közelmúltban lezavart gyomortükrözés után már a kolon-hidroterápia sem tűnik olyan rettentőnek, viszont minél többet olvasok róla, annál meggyőzőbb, úgyhogy majd miután leszoktam a cigiről, kitisztíttatom a bélrendszeremet, egy laza vasárnap délutáni programnak épp megfelel, nem?
Az apukám azt mondta, ő is le akar szokni a dohányzásról, de ez korántsem
volt meggyőző.
A nagyanyám azt mondta, hogy nem történtek mostanában nagy dolgok a Faluban.
Á. barátom azt mondta mikor felhívtam, hogy nem akarja elmondani mi baja és én nem erőltettem, cserébe aggódom miatta.
Az unokaöcsém azt mondta semmit nem tanulnak az iskolában és azt is, hogy nemsoká érettségizek és nem tudok osztani. Mondtam neki, ne bánkódjon, én 10 éve már, hogy átestem a rituálén, mégis simán átbasznak a boltban, ha elég ügyes a pénztáros.
A kisöcsém azt mondta, nem kívánja megtekinteni a hátamat. Én mindenesetre megkértem anyukámat, hogy készítsen pár közelit a varrásaimról, hogy legyen majd mivel riogatni az onokáimat.
Az én ugyanolyanszínűszeműdrágám pénteken a hazaindulás előtt, amikor mint a hülyegyerek vinnyogva leugrottam a vonatról még egy utolsó búcsúpuszira, azt mondta hangjában szeretettel, hogy „jaj te!” és mosolyogva csattant a csók. Otthon jó volt, mert otthon jó lenni, ugyanakkor otthon nem volt jó, mert Ő nem volt ott. Nem szívesen szabadítanék a világra még egy ugyanilyet, mint én, de néha jól jönne egy klón, akkor nem kéne sose lemondani semmiről.
A dizájnerem azt mondta, hogy ha minden jól megy, a héten meglesz a blogom új kinézete. Egyedi lesz és szép, a legszebb a freeblogon.
Egy ötven százalékosat kérek a Nyugatiig, mondtam, ezeregyszázötven lesz, felelte a kalauz.
Mással nem beszéltem ezen a hétvégén.
