Úgy döntöttem, nem részletezem a műtétet, lényeg az, hogy ötöske és hatoska most valahol egy laborban úszkál formalinban, és arra várnak, hogy valaki mikroszkóp alá dugja őket, nekem nem hiányoznak, a helyükön most egy 4 és egy 5 öltéses varrat figyel, az barátok közt is 9, ismét jól meg lettem stoppolva, mi?
Ma meg is mutattam magam kontrollilag a dokinak, bizarr volna azt mondani, szerencsés visszajáró vendégnek lenni a bőrgyógy szakrendelésen, pedig ma tényleg az volt. Voltak még jópáran előttem az egy órás várakozás után is, mikor a nevem harsogta a nővérke kifelé és én máris iszkoltam befelé. Benn volt egy másik páciens nő, valamit a lábával csinált a doki, nővérke közölte, hogy behívtak azért, hogy tudjak hazafelé sietni a babámhoz. Mondom mivan??? Végiggondoltam magamban hamar, hogy létezhet-e hogy van egy gyerekem, csak még én magam sem tudok róla, de aztán leengedtem a szemöldökömet, mikor láttam, hogy kacsingat az asszisztens, ja, vagy úgy, mondom magamban, nem mintha értettem volna, kinek szól a cseles magyarázat, mert a kinn ülő, előttem sorszámot kapó, bicskájukat zsebeikben miattam nyitogató várakozók ebből nem sokat hallhattak, a benn ülő nőt meg nem érdekelte úgyse, minekutána ő már benn ült, ügye.
Doki megnézte a műalkotását, gyors fertőtlenítés és csak egy kis sebtapaszt tett rá, úgyhogy remélem vágjátok, hogy valójában nem komoly dolgokról van itt nagyba szó. Két hét múlva majd kiszedi a cérnákat, pedig szerintem én már egy hét múlva is rendesen össze leszek forrva, de nem kötözködöm. Megtekintettük a féléves ultrahang és laborleleteimet, amik szebbek és negatívabbak nem is lehetnének, szerintem sose volt ennyire fain laborom, rendesen Makk Manci vagyok. Pezsgőt majd a szövettan után, de nem fosok egy cseppet se. Azok után, hogy nem bénultam le, semmitől se többé. Még csipogtam ott percekig, ahogy szoktam, mire az asszisztens vigyorogva közölte, hogy mindjárt leüt, a doki egy isten áldjával igyekezett finoman célozni arra, hogy húzzak már el, két hét nyugta sincs és már megint ott játszom az agyamat, és akkor kitipegtem, a kinn ülők szeme szórta rám a villámokat, én is utálom az ilyet, de most mit tehetek arról, hogy engem így szeret az orvosom? Naugye. Mindazonáltal senkinem nem kívánom, hogy így legyen valakinek a kedvence. A doki boldog nyulat kívánt, pedig mondtam, hogy e-eee, még húsvét előtt aktuális a következő randink, úgyhogy elhatároztam, viszek majd csokitojást, ajándékba, akkor is, ha nő. Mikuláskor mikulásvirágot vittem, húsvétkor tojás van meg nyúl. Esetleg sonkát tormával.
Jelzem semmitől nem vagyok eltiltva - beleértve a bringázást és a misszionárius pózt -, csak nem szabad most nehéz súlyokat emelnem, de az amúgy sem az én sportom, hanem a jobbik felemé. Lényeg az, hogy óvatosan ficergek, ami szar, hog nem tudok hátat mosni, mert nem kéne, hogy víz érje a sebet egyelőre, még jó, hogy nincs meleg és nem izzadunk. Majd pénteken megkérem otthon anyámat, hogy lássa el a gyerekét, aki történetesen én vagyok és nem mellesleg most egy kicsit kripli is. Annyi még, hogy ha lehet ne basszon oda deréktájra a gerincemre senki ököllel a következő két hétben, amúgy meg boldogan élek, míg meg nem halok.
