Onnan lehet külön jelzés nélkül is tudni, hogy közeleg egy újabb műtét, hogy észrevétlenül átmegyek mimózába és már attól is elsírom magam, ha csak valaki csúnyán néz rám, vagy nem azt mondja, amit hallani szeretnék, ha valami fekete, azért tüszkölök, miért nem fehér, de ha fehér volna, akkor az volna a bajom, ilyenkor a legkevésbé sem gondolom magam alkalmasnak a szocializálódásra, dehát messze a világvége és nekem különben is dolgom van itt. A munkahelyi fáradtságot és stresszt még ott helyben elintézem a rötyiben bőgéssel, az önutálatot meg itthon bömbölöm ki magamból, miközben - és ezt valószínűleg nem tudom sehogy elmagyarázni - ezek mögött a műtéttől való félelem okozta idegesség áll, amit nem lehet sehogysem leküzdeni. Nehéz is megérteni az összefüggéseket ilyenkor, hogy miért vagyok olyan, amilyen és ha lehet csak keveseket késztetek arra, hogy próbálják meg. Ilyenkor jobb, ha elvonulok kicsit nyüsszögni magamban, csak hát egyedül lenni ilyenkor ha lehet még szarabb, tehát muszáj valami kompromisszumot találnom ami közelebb visz a nyugalomhoz, egyedül lenni szar, tehát nem akarok, de rémes vagyok most (mondjuk nem sokkal rémesebb, mint amilyen rémes amúgy is vagyok, heheh), tehát aki velem van annak se fenékig tejfel. Valakinek itten lesznek még nehéz napjai. Szegény Drágám, majd mondom neki, hogy nyugodtan száműzzön az erkélyre, ha nagyon lehetetlenül viselkedem.
Aha, most akkor hétfőn jön az a bizonyos kettő anyajegy a derekamról, még számolom, ők lesznek ötöske meg hatoska. Fosok, ja. Most momentán azzal hergelem magam, hogy a gerincvonalamon vannak és hogy ha tüsszent egyet a doki a vágás közben, akkor lehet, hogy örökre lebénulok. SENKI nem tudná megmagyarázni nekem, hogy nem történik ilyen, pedig próbálkoznak, hiába. A hátralevő 4 napban és az ott töltött fél órában nem fogok megnyugodni, nem lehet. Esetleg ha saját lábamon fáradok le a műtőasztalról, talán menne, de aztán jön 2-3 hét a szövettanra várva és ha jól saccolom akkor úgy olyan 4 hét múlva talán újra nyugodt leszek. Addig szerintem aki teheti kerüljön, ha nem volna elég ez, akkor ott vannak a munkahelyi baromságok, most a benti változások folytán különösen sokat szívok, úgyhogy nem ez a legvidámabb időszak az életemben.
Viszont lesz nemsoká szülinapom és Zs. - aki isteni sütiket tud sütni - nem kérdezte, hanem kijelentette, hogy márpedig tortát fog sütni nekem és a kedvencemet, és én ettől teljesen meghatódtam, szóval muszáj lesz inni arra, hogy a huszonnyolcadikat is sikerült megérnem, persze ne kiabáljuk el, előtte még lesz a hétfő és ha esetleg mégis lebénulnék, akkor valószínű nem lesz kedvem megülni. Lehet, hogy nem fogok tudni ugyanis, ahah. Tényleg a Tandembe be lehet közlekedni kerekesszékkel? Megoldjuk, legfeljebb majd nem a pincébe foglalok asztalt, wahahh.
Kicsit olyan vagyok ilyenkor, mint a Zsírember, akihez át is irányítalak benneteket, mert én is beszartam azon, ami tegnap ott fogadott, legyen nektek is jó.
