zora

A néhány hete tartó, olykor hisztizésbe és bömbölésbe is torkolló fokozott önutálat, önértékelési válság és a seggemen egyre jobban feszülő zöld gatya ténye pontot tett a hónapok óta húzódó tervezgetés végére: jelentem tegnap óta megint nyomatom a fittnest, mozgás vonalon heti 2-3 zsírégető steppel, egyéb napokon esti kocogással, vasár- és ünnepnapokon paplan alatti páros izzadással, étkezésileg pedig a bevitt szénhidrát minimalizálásával igyekszem elérni azt, hogy kicsit helyrebillenjen a jelenleg a béka segge alatt - teljesen jogosan - tartózkodó önbizalmam. Igen, ez az idei első, teljes életutamat tekintve kb. az egymilliomodik próbálkozásom, de majd most sikerül, vagy ha nem, akkor így és ilyen maradok örökre. Na mindegy, lényeg az, hogy okos vagyok és nem lehet a közvetlen közelemben meghalni az unalomtól (általában). Jóvan, elismerem, az önbizalomhiányom nagyobbrészt a külsőmre vonatkozik. Tudom, hogy belül csaknem tökéletes vagyok, heheh. (nem) Ma elhatároztam, hogy felnőtté válok, csak úgy hipp-hopp, de nem sikerült és véletlenül ilyen gyagyás maradtam. Majd talán holnap. Mondjuk még annyit, hogy semmi pénzért nem járnék magammal, de szerencsére nem is nekem kell:D