Váratlan fordulatot vettek a dolgok, felgyosultak az események. Ma délelőtt egy "T. I. számú Belgyógyászat!" kezdetű, "...kérem felvételét diagn. megállapítása céljából" végű szöveggel bocsátott útnak a háziorvos a B. kórház felé. Ültem egy vadidegen helyen, várva az ügyeletes orvosra, gondosan fogalmaztam a szöveget magamban, mi szerint én itt ezért és ezért nem maradok. Rémesen kicsinek és elhagyatottnak éreztem magam, a gondolattól is, hogy pizsamát kell ott húznom, sehol az anyukám, de senki, ha lemerül a telefonom senki nem tudja meg, hol vagyok, tiszta bugyi sincs nálam tartalékban, szóval nem.
A doki, valami fiatal arab figura, az eszem megállt tőle. Elmondtam neki miért jöttem, nem mintha érdekelte volna. Letudta volna a dolgot azzal, hogy ad hétfőre egy ultrahang időpontot, még én kértem, hogy mi lenne, ha esetleg megvizsgálna vagy valami. Leküldött a gasztrora, ahol egy hazánkbaszakadt orosz doktornőre vártam két órát. Nem telt unalmasan; az ott lévő nálam kevéssel és sokkal öregebb nőkkel kört alkottunk és a magyar egészségügyről cseréltünk eszmét először, majd aztán ha már ott voltunk, ahol, a téma adta magát: gyomor- és vastagbéltükrözés, kinek az egyik, kinek a másik, ki már túl mindkettőn.
Pislogva hallgattam az élménybeszámolókat arról, hogy kinek mennyire fájt az egyik, vagy a másik, hogy inkább a halál, mint a hátulról tükrözés; mondjuk messze nem voltak olyan jó sztorik, mint a tieitek; kis naiv, akkor még nagy nyugalommal hallgattam valamiről, amihez nekem az égvilágon soha nem volt közöm. Benn az orosz nő (internesönöl kórház, jesz, kérdem én hol vannak a mi magyar szakembereink, e?) nem sokáig teketóriázott, felcsapta a füzetét és már írta is be a nevem. Próbáltam kibúvókat találni, miközben tudom én, hogy ennek így kell lennie, de ő 3-szor is elmondta, hogy "zourá, joubb ezein túol esnyi". Mondom aha. És kifelé már nem voltam olyan vidám, útban haza számot vetettem pro és kontra; hogy vajon mi rosszabb, egy gyomortükrözés vagy ha mondjuk van egy súlyos gyomorbajom és nem tudok róla? Gondolhatod, itt nincs igazán jó válasz. Lényeg az, hogy a tegnap máshol kapott időpontnak nincs már jelentősége.
Hétfőn fél 11-kor a B. kórház egyik orvosa lehet a szerencsés, aki először nyerhet bepillantást igazi mélységeimbe a számon keresztül. Ezúton köszönöm az eddig érkezett sok idevonatkozó kommentet, Ram írása önmagában is megríkatott, aztán mióta kibőgtem magam és elmúlt az első para, azóta jól szórakozom rajtuk. Meg dream is megvigasztalt telefonban, azzal, hogy, nem baj, legalább lesz miről posztolni. Tényleg bazmeg milyen blogger vagyok már, hogy erre nem is gondolok? Még úgyse írtam életem legmegrázóbb orális élményéről. Valószínűleg majd ez lesz az.
