Végignéztem kicsit a baráti körömön és az alábbi következtetést vontam le: mindenki, akinek (végre-valahára) van normális magánélete, párkapcsolata, az főz. De egyfolytában főz. Valaki mindig. A fiújával, a csajával, párban és nagy vidámságban főznek. A nyöszörgős ’de szar, hogy egyedül vagyok’ postokat sorra felváltják a ’mit főztünk ma együtt ketten’ postok, és ez persze tök jó!:]
Phnb előbb tormás-túrósat főzött (a mai napig nem tudom mi lett abból), majd azután vörösboros-marhapörköltöset, oké, a konzervek és a pizza után határozott fejlődés, Sanyi! (off: Minap a Honfoglalón azt a kérdést kaptam, mi volt Descartes keresztneve, na, na??:)) Ha nem lett volna a csütörtöki levertségem, már azt is tudnám kivel főz, de majd legközelebb, addig is örüljünk annak, hogy végre használva van a gáztűzhely a legénylakásban!:]
Dream állandóan megfoghatatlanul bonyolultakat főz, vagy legalábbis annak hangzanak nekem. Amilyeneket ő főz, csak puccos éttermek étlapján tudom elképzelni (legutóbb is Citrom héjába töltött, szardellával-bazsalikommal sült mozarella piritóssal; Zöldségágyon sült fűszeres báránycomb kuszkusszal - ez biztos valami répára fektetett agyoncsiklandoztott birka), de ebből az látszik, hogy ő nem csak akar, tud is. Ha egyszer is eltoltam volna a pofám egy vacsira hozzá a depressziózás helyett, akkor ezt már nem csak sejteném; tudnám is. Szóval DD meg V. is sokszor főz és ennek is szívből örülök!:]
Aztán van, aki a hazulról hozott lecsót melegíti a kedvesével és ez már majdnem olyan, mint főzni, úgyhogy ideveszem ezt is, és elmondásából ismerve az ezt körülvevő harmóniát - nos, bárki irigyelheti ezt a barátomat is!:]
Sophie és Gorcsev is szereti egymást és a házuk az ő rántottcsirkéjüktől illatozott nemrég. Őket tudom legjobban elképzelni főzés közben; biztos vagyok benne, hogy Sophie a konyhában is egy istennő, Gorcsev meg hozza a hamisítatlan latin lover-t, aki mellközépig kigombolt fekete ingben paníroz, miközben asszonya a fülére elhelyezett rózsával, villával a kezében forgatja táncolva a sülő húst. Közben felváltva énekelnek 80-as évekbeli slágereket és Nirvanát, amikor Gorcsev épp nem paníroz, gitárral kíséri az éneküket. Tuti, hogy ők így főznek:]
Nálam-nálunk ma muffinsütés volt. Egyúttal jelezném, hogy tudjatok róla, a sütikészítés a következő fázis a jól működő kapcsolatokban, már ami a konyhát illeti, hihi. Mikor mindenki bemutatta már kedvesének, hogy milyen jó az egytálételekben, akkor jöhet a sütikesütés. Az is úgy jó, ha ketten, de ha a fiúd/csajod csak néha drukkolni jön be a konyhába, hogy ’süljön, süljön, hajrá, mikor ehetünk belőle?’ az is ér!
Életemben először sütöttem muffint és elég egyedire sikerült. A tészta kikeverése semmiség, nem is tudtam hogy ilyen pofonegyszerű ez a sütike; jól megpakoltam a sütőformát, fogtam, betoltam a sütőbe és…. és nem csukódott be az ajtaja a rohadéknak. Miután a sütő négyzetalakú, jól kitaláltad: keresztbe se fért el a forma. Maradt a féloldalas megoldás, 8 percenként forgattam a formát, hogy hol az egyik fele, hol a másik legyen fent, a másik lent és fordítva és így lett kész 30 perc múlva zora első fahéjas-diós-miszenkás (a Mieszanka skórek feliratú kandírozott gyümölcskeverék után) muffinja. Mindkettőnknek nagyon ízlett.
