(Véletlenül nempublikált, de most trükkösen visszadátumozott, így az őt megillető helyre kerülő évzáró post.)
Most, hogy kicsit ilyen imádkozó sáska jelleget öltöttem az előző írásokban, gondolom indokolnom kéne, hogy miért, de kell-e indokolni, ha ismersz, ha olvasol, mirefel ez a sok hálálkodás. Azt hiszem ez az egyetlen olyan ajándék, amit egyszerre adhatok át sok embernek; mert ha ismersz és olvasol, tudod, hogy nem volt könnyű évem és nem túlzás, ha azt mondom, a 2006-os év mindenek felett életem eddig legnehezebb éve volt. Nem idézem vissza miért, szívesebben tekintek előre, mint hátra, de egy biztos: ennyi idegesség, elintéznivaló, megoldásra váró probléma, bánat, bőgés, stressz és depresszió, mint ebben a kétezerhatosban, soha előtte és remélem, soha többé.
Talán minden azon múlik, mi milyennek akarjuk és hogy tudjuk-e úgy alakítani. Nem kedveznek mindig a körülmények, csillagok állása, bármennyire akarjuk a jót, olykor ha megfeszülünk se sikerül. Megvisel a kudarc, legyen szó bármiről. Nehezen lépek tovább, én vagyok aki a bolhából is elefántot, aki nehezen tudja élvezni a jót is, mert a legnagyobb öröm közepette is azért remegek, hogy mi lesz, ha tönkremegy ami most jó és két lépéssel önmagam előtt járok, és sietek előre, pedig nem sürget semmi, van a bringámon fék, remélem megtanulom előbb-utóbb használni is azt, nem észnélkül tekerni előre és lassítani néha, élvezni, ahogy elmennek mellettem szép komótosan a dolgok, részt venni azokban nyugodtan és félretenni az alaptalan félelmeket. Kevesebbet agyalni.
Nem volt könnyű év. De voltak vidám, emlékezetes és gyönyörű pillanatai: az Akácfás, később Tandemes sörözések és beszélgetések a barátokkal, a házibulik, a levlistes körlevelezések, a kisebb-nagyobb bringás megmozdulások és az ezzel járó közös lelkesedés, az új munka az összes sikerélménnyel, az összes új ismeretség és barátság amit a blognak köszönhetek, az összes negatív leletem a bőrgyógyon, az első találkozásunk márciusban Vele, akinek a szeme ugyanolyan színű, mint az enyém, és minden, ami vele kapcsolatos és együtt csináltuk az elmúlt 9 hónapban, a Libegő, a János-hegy, a Szabadság-szobor, Veszprém, a Csodák Palotája, a mozizások, a hétvége a Falun, a múmiák, a Maharaja étterem, a közös főzések, a névnapi rózsa, a közös fényképek, harcsa apó, az összes közösen megoldott problémánk, az összes mosolygós szombat, minden érintés, minden közös titkunk, mindaz, amit csak mi ketten értünk, minden olyan nap, amikor egymás szemébe pislogtunk. Minden, Vele.
Boldog, élményekben gazdag új évet kívánok mindenkinek!
