zora

Hétvégén a Városban meglátogattuk a 90 éves harmadik nagyanyámat, aki Papus szeptemberi halála óta hol kórházban, hol otthon van. Mostmár végleg kiengedték, minden nap megy hozzá szociális gondozó, anyák két naponta, szerencsére jól van és el tudja látni magát. Körbeültük, jót beszélgettünk, aztán eltört a mécses, textilzsebkendővel dörzsölte fáradt szemeit és a Papusról beszélt, hogy úgy ment el, hogy nem búcsúztak el egymástól. Ültem szemben vele, a huszonhét évemmel, és irigyeltem az erejét ennek a valójában már elég erőlten, kis töpödörött öregasszonynak, aki 50 évet és egy elvesztett férjet, társat így sirat, lehet, hogy zoko