Egyedül akarok lakni, E G Y E D Ü L, affenébe, nem társbérletben, hanem önállóan, senki ne csessze el a délutánomat azzal, hogy nem tudok kimenni az erkélyre cigizni, amikor csak kedvem szottyan; megjött lakótárs a faszijával, és ez még önmagában nem is volna baj, csakhogy az a tetves erkély az történetesen nem az én szobámból nyílik, így egyszer esetleg átmászok rajtuk, de többször nem akarok, a fasz kivan, valami megoldást kell erre mielőbb találnom, lehetőleg még azelőtt, hogy megutálnám emiatt az életemet. Lottózás, bankrablás, bannerek a blogra, akármi. Veszek egy malacperselyt, azt ha minden jól megy nyugdíjas koromra összejön a lóvé a kecóra.
A cigizés még hagyján, a magánélet élése még ennél is fájóbb pont, az a sok szervezkedés, hogy akkor tudjak kettesben lenni valakivel, amikor lakótárs nincs itt, meg az izgulás, hogy tényleg menjen haza, amikorra programot szervezek ide. Vigasztalhatna a tudat - de nem vigasztal -, hogy most magánélet híján a cigizés az egyetlen probléma. Remélem nem sokáig, szerencsére már gyakorlottan állok majd az újra és újra felmerülő kérdéshez. De hosszútávon ehhez a fajta alkalmazkodósdihoz én már öreg vagyok.
Nem mintha a lakótársamat zavarná, hogy jön hozzám valaki. Engem zavar dugás közben, ha itthon van. Hangos vagyok.
