Van egy kollégám, akinek mindig elektronikus zene szivárog a fülhallgatójából. Múltkor hallottam is, ahol valami partyra szervezte a barátait telefonon. A napokban, mikor bedöglött az egyik füldugóm, az övével teszteltem, mi lehet a baj. Mikor meglátta a kijelzőmet, riadt tekintettel nézett rám, „Te Pendulumot hallgatsz???” és fülig vörösödött, hozzátéve, „az olyan durva, hogy még én se tudom hallgatni”. Közöltem vele, hogy a jazzen és a komolyzenén kívül mindent, és hogy ez a pendulumos dnb most a kedvencem, meg egy kicsit az Illúzió tinglitangliját és a NIN indusztriális csörömpölését hallgatom ezekben a napokban legszívesebben. Zenéről jut eszembe…
Látszik mennyire nem vagyok olyan, mint a szüleim, akik rendezett életet élnek, normális erkölcsökkel, házasság, ilyesmi, ők még ilyenekre csináltak gyereket, én meg szarok az életreszóló elköteleződésre, nem tervezek gyereket és legszívesebben dramenbésszre vagy progmetálra dugok.
