A kemény mag elvonult Goldenblog díjkiosztóra, némi ingyen kaja és pia reményében, meg persze a díjkiosztó is érdekelt, elsősorban legrégebbi blogbarátom Gab és az ő Képregény kategóriában győztes Fekete Macskája miatt. Jó volt tapsolni, és büszkének lenni rá, mikor kinn állt a színpadon és átvette a nyereményét.
A szervezők kitettek magukért, 3-4 koktél után a világ kicsit átszíneződött, a Fészek nyüzsgése is tetszett, röhögve tömtük magunkba az isten tudja mivel megkent szendvicseket, majd jött a legmámorosabb becsípettség állapotában szokásos telefonálási kényszer. Kinn guggoltam a mojitos poharam mellett a bejárat előtt, kezemben a cigimmel és löktem a sódert. Próbáltam belecsempészni a hangomba az ölelést. Visszatérve a tömeg hamar idegesítővé vált, elég volt a koktélokból, mikor elküldtem a "nem rossz itt, de sokkal szívesebben lennék veled" sms-t, hirtelen arra gondoltam, jóisten mi a faszt keresek ennyi idegen ember közt?! Mindenki nyüzsög, szociális életet él és ment nekem is 3 órán át, aztán ott volt elég. A máshol, mással lenni akarás vágya 5 percen belül felállított az asztaltól és hazahozott. Itt a jó. Nyugalom és kedvenc zenék.
Ma este először találkoztam a Milánóból hazatért grafitemberrel, akivel nem nehéz megismerkedni, miután bicajjal jár nem a lábán és a kedvenc futár cimborámmal érkezett, persze hogy végtére is mindenki ismer mindenkit. Közöltem vele, hogy csak a hangutánzó szavaitól is készen van a fan klubunk, és akkor még nem szóltunk a lemezautóról meg a polipról. Szerényen mosolygott.
Még az is történt, hogy készült rólam egy kurvajó karikatúra, baromira hasonlít önmagamra a csaj a széles vigyorral a pofáján. "Tudja, hogy mikor mosolyog, két kis csík a szeme?" - kérdezte a művész, mire azt feleltem, fogalmam sincs, sose látom magam mosolygás közben, de most erőltettem kicsit és megnéztem a tükörben, baszki, tényleg.
