Hazafelé már ismerős volt az útvonal, kb negyed óra alatt sikerült megrakni, a sangria meg a fröccsök már felszáradtak a hasamban, az indulás előtti utolsó mojitó miatt pedig drukkoltam, ne találkozzak rendőrökkel.
Leginkább a b.) verzió sikerült, ami az elalvást illeti, megtaláltam phnb ágyát két fröccs után és nem alhattam túl sokat, mikor ketten lettünk az ágyban, Vivivel megszakértettük az ágykeretet és megállapítottuk, hogy ez bizony több, mint alkalmas a kikötözős játékhoz, hála a praktikus fejrésznek, nem úgy mint az enyém, ahol csak hosszas szerelések árán tudtam megcsinálni a szettet, miután kurvára nincs semmi, amihez kötni lehet a valamit, kivéve az ágyneműtartó rugóját, de ez hogy jön ide, nem tudom, biztos csak az elfojtott szexualitás már megint; aztán ittunk, mind, és zenéltem progresszív rockot, és csak egyszer bambultam el talán egész este, ablakon kilógva cigivel a kezemben, de akkor nagyon, semmi konkrét, csak asszociatíve messze kerültem phnb szépen berendezett lakásától, és máshol voltam gondolatban, mással, ayreon, pain, rage és ölelés.
Nem érzem magam egyedül, magányosnak. Szeretem, ahogy a barátokkal megosztjuk ami belül feszít, ha van ilyen, néha jó csak úgy kiönteni, vagy meghallgatni és nem mondani semmi okosat. Jó erőt nyerni úgy, hogy megsimogatok egy arcot, átöleljük egymást, nem kérdezni semmit, akkor is tudni, mire gondol a másik. Az igazi barátságok sose múlnak el, már tudom, hogy felnőttkoromban kikre számíthatok. Lehet, hogy az Akácfát lebombázzák, majd kegyelettel emlékszünk a helyre, ahonnan talán minden indult, de van olyan, amiről tudom, lerombolhatatlan. Jó biztosnak lenni emberekben, érzésekben, kapcsolatokban; tudni, van olyan, amin nem fog az idő, és vannak, akikkel mindig megtaláljuk egymást.
