zora

Tegnap szürreális élmény, az Akácfában összetalálkozni évek óta nem látott évfolyamtársakkal, "üljetek át" harsogja ford a két lány felé, és a lányok átülnek, beszélgetnek, én meg keresem magam, melyik szerepem passzol most ide, jobbról azt mondják zora, balról az igazi nevemen szólítanak, blogger vagyok vagy civil, lehet-e még különbséget tenni, hogy azt mondom, a "privát" életem nem tudja a blogom, na és ha tudná mi lenne? Semmi, különben is már rég egybemosódott a kettő. Két nap alatt három volt évfolyamtárssal futottam össze, évek óta nem láttuk egymást, ráadásul az egyikük otthon lakik Erdélyben, csak kivételesen volt itt; az esély arra, hogy szerda este 7-kor a Rákóczi úton szembetalálkozzunk úgyszólván egy a csillióhoz. Hogy két másikkal az Akácfában akadjak össze, ezt se hittem volna. Tegnap azért voltak furcsa pillanataim, a tökmagot ropogtatva önmagamat kerestem, már megint, és feszengve figyeltem, ahogy egymásra csúsznak az idősíkok, ahogy Jack az egyik lánnyal beszélget, 18 voltam és 27 egyszerre, g&z, ott is voltam meg nem is, talán jó lenne néha nem a menetiránynak háttal utazni.