Hónyomi volt este a leggyorsabb, aki lebaszott érte, s azt mondta, úgyse menekülhetek. Én meg csak időt akartam spórolni azzal, hogy leszedtem, hogy ne kelljen senkinek sokadszor leírni a vigasztalást, amivel Dunát lehet már rekeszteni, s amiért legalább annyira hálás vagyok, mint amennyire szégyellem magam.
2006.06.29. 14:06
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zora.blog.hu/api/trackback/id/tr204750480
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.