zora

Múltkor mikor az állásinterjún kérdezték, mit változtatnék meg magamon, akkor bezzeg nem jutott eszembe semmi, most meg itt van ez az elbaszott kedv, csak mert valami nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, tehetetlen fasz leszek és nyöszörgök, mert a türelem, lássuk be, nem erős oldalam, és függök a jótól, amire könnyedén várok egy-két napot, de bazmeg egy hetet, az sok, és kurvaszar, hazamegyek a Faluba azt belefolytom magam a Folyóba, bele. Vagy nem, hibernáltatom magam egy pár napra... Jó lenne már dolgozni végre, unom magam mint az állat, az nekem a bajom. Túl sok időm van gondolkozni, meg sajnálni magam, ha épp arról van szó; hm.. nincs valami tréning, ami arra tanít, hogyan legyünk türelmesebbek? Hogyan ne essünk kétségbe, ha arról van szó, hogy várni kell? Idő, bazmeg, nem győzök várni, nem győzöm számolni. Köcsög kos.