zora

Csörög a telefon, valaki a múltból, aztán csörög, valaki a jelenből és én néha nem tudom, nem akarom felvenni, azt mondani, "hagyjál", mert nem akarok senkit bántani; vannak, akik annyira kedvesek velem, amennyire én nem tudok velük, mert én nem akarom azt, mert én nem érzem azt, mert nem tudok rájuk úgy gondolni. Már nem, vagy igazából soha nem is tudnék.
Nem tudom, hogy lehet bántás nélkül közölni valakikkel, hogy "bocs, de nem". Ebben nekem nincs sok gyakorlatom; sokkal többször voltam címzettje, mint feladója egy ilyen üzenetnek.
A kérdés félig költői, feltevésével együtt van, amit egyúttal - ha roppantul unstílusosan is, de - meg is oldottam. Sajnálom.