zora

A születésnapjaim engem kurvára frusztrálnak. Olyankor rendszerint elmélkedek, depressziózom, sajnálkozom múló ifjúságomon, egyedül akarok lenni és gyorsan túllenni rajta. Idén könnyedén mondtam le erről a magányos rinyálásról, de keresztbetett az a kurva politika, és elragadja tőlem kampánymelózni a holnapi ünneplés másik szereplőjét, úgyhogy arra gondoltam, végül ez is csak egy középszerű és felejthető születésnap lesz, mint mindegyik volt, a huszonötödik kivételével. Egyébként sem fényes hangulatomat tovább ronthatja majd egy "Sajnálattal közöljük" kezdetű levél az áhított munkahelyről és ha a soros újabb kudarcaimat hozzáadom a meglévőkhöz, plusz beszorzom azzal, amilyen öreg lettem, akkor jobbnak látom, ha a Lánchídról lelépek a tetőző Dunába és leúszok Mohácsig.
De legyünk realisták: ennél sokkal valószínűbb megoldás az, hogy elmegyek a legközelebbi cukrászdába, kérek egy 24 szeletes tortát, eléneklem magamnak a happy birthdayt, bőgve bezabálom, kihányom, aztán ha ezzel végeztem, lemegyek az Akácfába, meghallgatok két Zámbó Jimmyt a zenegépből és belefojtom magam két liter borba.