zora

A 47-es villamoson leült szembe velem egy valószínűtlenül jó faszi. Igazi férfiszépség volt, hanyag eleganciával döglött végig a villamosülésen, és a telefonját nyomkodta. Néha végighúzta a kezét a hátrasimított haján, keresztbevetette a lábait. Buzi...de nem, nem buzi. Piperkőc az tuti. Aztán továbbgondoltam. Modell. Lehet, adottságai alapján, akár. Buzi modell. Nem, nem buzi, buzik nem néznek így rá nőre, mint ez, mikor összenéztünk. Csak modell. Vagy lehet, hogy színész, vagy mindkettő. Ficergett az ülésen. Megvan! Gigoló. Öreg csajokat kúrogat jó pénzért! Sármos, szexisen borostás arca, és szép tiszta keze volt. A telefonon biztos a következő öreg csajjal egyeztetett. Valószínűtlenül jó faszinak olyan gusztustalan ronda cipője volt, hogy olyat amúgy nem is lehet elképzelni. Ilyen kopott, barnásbordós belebújós, épp csak nem makkoscipő. Leutóbb szerintem a nyolcvanas években láttam ilyet nagyapám lábán. Egyéb trauma a mai napon hálistennek nem ért.