Közben
a színpadon a két faszi nem, nem hogy a seggét mutogatta, ott álltak levetkőzve, anyaszült meztelen egy színpadi csókban összetapadva, balomon a Kölyök, jobbomon a barátja, de szerintem én izgultam legjobban, meg az a kb. három gimnáziumi osztálynyi tini, aki beszabadult a darabra (még mindig Christopher Hampton: Teljes napfogyatkozás).
Ami remek volt és elgondolkodtató, megtudtam egy csomó mindent, amit még a felsőbb oskolában sem tanítottak Verlaine-ről meg Rimbaud-ról, mert ott is inkább a költészettel foglalkoztunk, mint a részletekbe menő életrajzzal, a darab viszont költészetről szólt legkevésbé. A Kölyöknek nem nagyon tetszett, csalódott, hogy ennyire hitvány faszik voltak ezek, de mondtam neki, a tehetségnek semmi köze a semmirekellő haszontalansághoz. Nem győztem meg, asszem.
Az irodalomtanítás egyik vissza-visszatérő kérdése az életrajz, kell-e, nem kell-e, mennyit, hogyan, ebbe most nem is mennék bele, egy biztos, szerintem 10 középiskolát végzettből 10 megjegyezte, hogy ezek ketten nem úgy barátkoztak, mint mondjuk Arany meg Petőfi, hanem. De azzal például én se voltam tisztában eddig, hogy Verlaine olyan erősen érzett a felesége iránt, hogy hiába az ifjú Rimbaud csábító teste - itt jegyezném, hogy a szereplőválogatás is igen szerencsés volt -, Mathilde-től sosem tudott igazából elszakadni, és hogy nem is volt olyan egyszerű ez a kapcsolat, mint amilyennek gondoljuk középiskolásként.
Azért ennek a kornak, meg ezeknek a franciáknak is megvan a maga vonzereje, szerinted egyszer, mikor tanítottam, kinek az életrajzából jegyeztek meg a legtöbbet a srácok? Lehet fingjuk nem volt két hét múlva, ki írta az Albatroszt, de ha azt mondtam Baudelaire, rögtön vágták, lázadás, hasis, ópium, abszint, vérbaj, hiába na, tudni kell megszerettetni az irodalmat azokkal is, akiknek égeti a könyv a kezét, bezzeg a Mónika show-t, meg a Fókuszt úgy nézik, mintha legalábbis kötelező lenne.
Na, de már nagyon elkalandoztam. A darabot kevés helyen és ritkán játsszák, feltehetőleg az explicit content miatt. Félnek elővenni. Szó szerint.
a színpadon a két faszi nem, nem hogy a seggét mutogatta, ott álltak levetkőzve, anyaszült meztelen egy színpadi csókban összetapadva, balomon a Kölyök, jobbomon a barátja, de szerintem én izgultam legjobban, meg az a kb. három gimnáziumi osztálynyi tini, aki beszabadult a darabra (még mindig Christopher Hampton: Teljes napfogyatkozás).
Ami remek volt és elgondolkodtató, megtudtam egy csomó mindent, amit még a felsőbb oskolában sem tanítottak Verlaine-ről meg Rimbaud-ról, mert ott is inkább a költészettel foglalkoztunk, mint a részletekbe menő életrajzzal, a darab viszont költészetről szólt legkevésbé. A Kölyöknek nem nagyon tetszett, csalódott, hogy ennyire hitvány faszik voltak ezek, de mondtam neki, a tehetségnek semmi köze a semmirekellő haszontalansághoz. Nem győztem meg, asszem.
Az irodalomtanítás egyik vissza-visszatérő kérdése az életrajz, kell-e, nem kell-e, mennyit, hogyan, ebbe most nem is mennék bele, egy biztos, szerintem 10 középiskolát végzettből 10 megjegyezte, hogy ezek ketten nem úgy barátkoztak, mint mondjuk Arany meg Petőfi, hanem. De azzal például én se voltam tisztában eddig, hogy Verlaine olyan erősen érzett a felesége iránt, hogy hiába az ifjú Rimbaud csábító teste - itt jegyezném, hogy a szereplőválogatás is igen szerencsés volt -, Mathilde-től sosem tudott igazából elszakadni, és hogy nem is volt olyan egyszerű ez a kapcsolat, mint amilyennek gondoljuk középiskolásként.
Azért ennek a kornak, meg ezeknek a franciáknak is megvan a maga vonzereje, szerinted egyszer, mikor tanítottam, kinek az életrajzából jegyeztek meg a legtöbbet a srácok? Lehet fingjuk nem volt két hét múlva, ki írta az Albatroszt, de ha azt mondtam Baudelaire, rögtön vágták, lázadás, hasis, ópium, abszint, vérbaj, hiába na, tudni kell megszerettetni az irodalmat azokkal is, akiknek égeti a könyv a kezét, bezzeg a Mónika show-t, meg a Fókuszt úgy nézik, mintha legalábbis kötelező lenne.
Na, de már nagyon elkalandoztam. A darabot kevés helyen és ritkán játsszák, feltehetőleg az explicit content miatt. Félnek elővenni. Szó szerint.
