zora

Horrorisztikus egy hét, az utolsó a jelenlegi munkahelyemen, tegnap jött az utódom és tölcsérrel töltöm a fejébe a tudományt, de senkinek nem kívánom a helyzetet, amivel küzdök. Az utódomnak köze nincs a munkakörhöz, amibe itten jelentkezett - legalábbis alapvető dolgokra úgy csillan a szeme, mint szűzlánynak, amikor először lát fszt -, olvashatatlan az írásképe és BÜDÖS.
Tegnap ren majdnem kifordult a webkamból, mikor meséltem neki, hogy a csaj szájszaga konkrétan elviselhetetlen, ma ezzel nem volt olyan sok baj, a távolságtartásomat erre a napra úgy tetőtől-talpig mérhető önnönmaga indokolta, egy nő, bazmeg, egy fiatal nő, olyan kibaszott izzadságszaggal, hogy még az aurájára is indokolt volna egy Biohazard matrica, brrr. Belengi az irodát, brr. Két nap, éljem túl, aztán nekem nem kell többet elszenvednem ezt. Főnököm döntését mérhetetlenül elhibázottnak vélem, emberileg, szakmailag, minden tekintetben, de ez legyen az ő baja.
A 37-es villamoson letettem a seggem és pár perc múlva hánynom kellett a fasziktól, akik a közelemben ültek, fasz kivan ettől a sok mocskos, mosdatlan, büdöstől, jó illatú emberekre vágyom, tiszta kezekre és ...és még sokminden másra is, de a statgép szerint még nem mentek haza a sulinetes olvasók, úgyhogy ezt most nem feszegetném.