zora

Asszem a mai napot meghatározó hangulatingadozásomhoz hasonló szörnyűség már régen volt, ilyenkor aztán különösen nincs bennem sok köszönet, mert a szélesen mosolygó felhőtlentől az egészen irritáló, szájbarúgnivaló faszig bármi bírok lenni félperces különbséggel is; egyre biztosabban érzem, hogy beszoptam ezt az ikrek aszcendenst. Nagyjából minden második órában annyira vágyom egyedül lenni, hogy az nem mindennapi, s erről nem a környezetem tehet, csak az én látens remete-hajlamom. Szegény környezetem előtt amúgy is le a kalappal, tűr, míg tűrhet.
Ma kurva jó idő volt, és mikor elindultunk nagybevásárolni, rögtön tudtam, hogy ebben a napsütésben bringázni kéne, nem Intersparozni, de muszáj volt elbasznunk 15E forintot, úgyhogy most remegve várom a holnapi napot, s vele a maihoz hasonló jó időt, hogy aztán szellőztessem kicsit az agyamat a bringaúton. Hátha a sisakomnak koccan valami bogár, azt helyrebillen a káposztalé abban a hülye fejemben.