Mondtam,
hogy kultúrblog vagyok, ímé hát egy kis irodalom, mert
eszembejutott a tegnapihoz, illusztratíve, hogy előfordulhat kínlódás
ezen az oldalon is, nem csak a fiúknál, s hogy milyen a nő, ha
szenveleg. Művészi értéke vitatható, de nézze el az olvasó, régen írtam
kis zsenge koromban
húsz évesen, nem volt még nagy szókincsem másodikos
bölcsészhallgató koromban, hehe.
De nyugi, pár éve már nem írok verseket.
De nyugi, pár éve már nem írok verseket.
Nimfománia
ágy vágy ágy vágy
lepedőd sarkát szorítod
miközben szétmarja tested
a kín nincs kit érinteni
s a forró hús elég
szeretnél szeretni
halkan nyögsz egy óvatosat
- csak a világ meg ne hallja
undorító neszét a nincsnek -
félig nyitott szemmel figyeled
halk percenéseit a kilincsnek
ágy vágy ágy vágy
meztelen tested homályban
távol idegen kezektől
csupasz melled vörösen parázslik
hiába simítod meghalsz
a csendben lehulló percektől
ágy vágy ágy vágy
agyadba hasít az ösztrogén
forgolódsz tiszta lepedőn
vonaglasz mint akit
vadul szeretnek
elölről-hátulról és újra
kegyetlen undorral pillantasz
az ágyat beterítő fedetlen húsra
ágy vágy ágy vágy
csendben hullnak el a percek
izzik a test mint a forró katlan
vegye valaki birtokba
vegye valaki birtokba!
eladó tüzes lakatlan
szánalmasan vergődik
puha tiszta lepedőn
ágy vágy ágy vágy
s ég minden porcika
itt ez a test csupasz-fedetlen
s hiába kiáltasz magadban
a mell az öl a száj az összes tájék
itt marad kielégítetlen
hiába tudod hogy robbanásra kész
nincs mi hozzáérne puha kéz
ágy vágy ágy vágy
csak fetrengsz mint egy állat
kit elkapott az ősi ösztön
hogy húsába marjon egy
másik ingerült állat
s képtelen leküzdeni
a fékezhetetlen lázat
ágy vágy ágy vágy
éles körömmel marsz a puha húsba
s beleborzongsz ha arra gondolsz
melletted egy másik meztelen test
s vadul szeret
elölről-hátulról újra meg újra.
1999. 02. 20.
